Hímzők lakják be ezekben a napokban az Ady Endre Művelődési Központ székházát, hiszen javában zajlik az Értékmentő népművészeti tábor Bácskossuthfalván. A szombatig tartó rendezvényt a Csoóri Sándor Alap támogatásával bonyolítják le, Bán Andrea néprajzkutatónak, a Kézműves Örökség Egyesület elnökének és Jenei Anikó népi iparművésznek, a Békés Vármegyei Népművészeti Egyesület tagjának vezetésével.
– A résztvevőkkel régi ismerősként üdvözöltük egymást, hiszen már korábban több helyszínen is találkoztunk, amikor a kun hímzést dolgozták fel. Ez a bácskossuthfalvi tábor különleges alkalom, mert a fehérhímzés textíliákon fellelt falubeli és környékbeli stílusát, motívumait kutatjuk fel, dokumentáljuk és összegezzük. Kaptunk mintákat a katolikus egyháztól is. A tábor első szakaszában a gyűjtésre helyezzük a fő hangsúlyt, de az asszonyoknál már láttam terveket is. A minták megőrzése úgy valósul meg, hogy leterítjük celofánnal a textíliákat, és „levesszük”, azaz lemásoljuk az eredeti motívumokat. Minden tudnivalót lejegyzünk, ki használta, ki gyűjtötte, mire használta. Az a célunk, hogy a hagyományos mintákat felhasználva modern ruházati termékeket, lakástextilt díszítsünk – tudtuk meg Jenei Anikótól, akinek feltett szándéka arra motiválni a hímzőasszonyokat, hogy a mintakincseket szabadon vigyék rá a hétköznapi öltözékükre, unokáik, gyermekeik ruháira. Az iránt is érdeklődtünk, hogy vidékünk fehérhímzése hasonlít-e a Kárpát-medence más tájegységeinek mintakincsére.
Az a cél, hogy a hagyományos mintákat felhasználva modern ruházati termékeket, lakástextilt díszítsenek (Kazinczy Paszterkó Diana)
– A Bácskossuthfalván és környékén begyűjtött fehérhímzések sok hasonlóságot mutatnak a kalocsai fehérhímzéssel, valószínűleg azért, mert Bácskának ez a része is a Kalocsai Érsekség szárnyai alá tartozott egykor, és valamilyen úton-módon ide is eljutottak a kalocsai minták. Az az eltérés, hogy nagyon sok lyukat használnak az ezen a vidéken élők, és különböző levélkéket is hímeztek. Hímzőoktatóként is csodálom a technikát és azt a rendkívül sűrű hímzésfajtát, amit szinte cérnavékony fonállal varrtak ki – közölte Jenei Anikó, ahogy azt is, hogy a tábor az egyik első lépése annak a projektumnak, hogy a katolikus templom belterét új, fehérhímzéssel készült textíliákkal öltöztessék fel. A kollekciót Békéscsabán, a Kárpát-medencei Népi Textilfesztiválon, egy textilesek számára kétévente megszervezett szakmai konferencián mutatják be először jövő márciusban.
Torok Márta, a házigazda Tarka Virág kézimunkacsoport vezetője elmondta, hogy a helyi résztvevők mellett Bácsfeketehegyről is vannak jelen hímzők. Az oktatók és a részt vevő hímzők, népi iparművészek, néprajzkutatók egy része Magyarországról, a Nagykunság településeiről és Baja mellől érkezett.
– Azzal foglalkozunk, hogy hogyan kell szakszerűen begyűjteni és feldolgozni a motívumokat. Kovács Rozália harangozónő jóvoltából megtekintettük és feltérképeztük a katolikus templom belterét, valamint a jóvoltából megtekintettük a parókia gazdag textíliagyűjteményét, és ami számunkra is felbecsülhetetlen leletanyag. Az egyik legrégibb textília feltehetően 1916 környékéről származik, ezt is átrajzoltuk. A következő találkozónkon június utolsó, július első napjaiban az lesz a célunk, hogy újragondoljuk, újratervezzük a begyűjtött hímzésmintákat – tudtuk meg Torok Mártától.
Az Értékmentő népművészeti tábor pénteki napján szakmai kirándulást is terveznek Nyugat-Bácskába, ahol az elképzelések szerint Bácskertest, Doroszlót és Zombort tekintik meg.
Nyitókép: Folyik a munka a táborban (Kazinczy Paszterkó Diana)
