Curnovity Erzsébet: Évtizedekkel ezelőtt, még amikor a Vénusz működött akkor sokat sétáltunk a parkban, meg amikor a gyerekeket a futpallpályára kísértük. Nincs is kedvem most oda menni, mert lánykoromban a park nagyon szép volt. Biztos, hogy évek óta nem jártam ott, bár tudom, hogy voltak próbálkozások, hogy valamennyire helyre állítsák. Mi a tópartra vezetjük a vendégeinket, a parkba nem mernék vendéget vezetni. Nem is tudok róla, hogy oda járna bárki is sétálni, kikapcsolódni.
Palusek Tamás: Szombaton részt vettem a szemétszedési akcióban, előtte már elég régen nem voltam a parkban, mert Újvidéken járok egyetemre. A tavasszal láttam talán utoljára, és sajnos akkor is nagyon elhanyagolt, rendezetlen volt. Az akciónk során valamennyivel tisztább lett, de talán fontosabb, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy változatni kellene a hozzáállásunkon. Télen szoktam itt sétálni, ha mindent lelep a hó.
Cellik Boglárka: Mint a topolyai Petőfi Sándor cserkészcsapat tagja gyakran meglátogatjuk a parkot a gyerekekkel, a fiataljainkkal, színesebbé és változatossá téve így a programjainkat. Elszomorít bennünket a sok szemét, ezért is fordítunk nagy figyelmet a tisztításra, valamint a figyelemfelhivásra, hogy tartsuk tisztán környezetünket. Tavasszal, a Föld napja alkalmából mi szerveztünk nagytakarítást a parkban.
Waltner Vendel: Tavaly jártunk néhányszor a parkban, amikor az unokámat a futballedzésre kísértük. Sajnálatos, hogy milyen állapotban van. Én az ötvenes években jöttem Topolyára, akkor még tele volt virággal, rendezettek voltak az utak, a fák, most pedig szinte félelmetes a Vénusz épülete és az egész környéke. Akkor vasárnaponként szép családi sétákat tettünk a nagy fák alatt, de most ez szomorú látvány.
