Zsáki István a telep fellendülésén dolgozik
A Topolyai Napok első kulturális programján, a Topolyai Művésztelep kiállításának megnyitóján továbbra is a község azon szűk, képzőművészet iránt érdeklődő rétege jelent meg, amely korábban is az Art Galleryhez köthető tárlatok köré szerveződött. Pedig az idei év különösen sikeresnek mondható a telep történetében, hiszen tizennégy év lappangás után munkájukból ismét közös kiállítást szerveztek, és az eredményes pályázásnak köszönhetően 1996 után újra közös, reprezentatív katalógussal jelenhettek meg. Zsáki István, aki idén negyedik éve a telep vezetője, kérdésünkre elmondta, hogy a közös alkotóműhely július 25-étől 30-áig tartott, ahova kizárólag csak olyan festőket hívtak meg, akik pasztellel dolgoznak. Az egyre valószínűtlenebb, szétfolyó vagy éppen mozdulatlanságba dermesztett, színes bácskai tájak (csak hogy alkotóik közül néhányat említsünk: Kerekes Sándor, Nemes István, Mohácsi Zoltán, Gyurkovics Hunor vagy Pósa Ede) mellett nagyon karakterisztikus motívumok illeszkedtek a közös technikából építkező kiállításanyagba (például Bráda Tibor Bácskai Madonnája, Szajkó biciklije vagy Benes József torz alakjai).
„A bőség festője valahonnan fentről figyelte ezt a művésztelepet” – mondta Náray Éva
A kiállítást Náray Éva, a Népkönyvtár igazgatója nyitotta meg, aki a művésztelep történetének áttekintése mellett párhuzamot vont a tanyavilág festője, Nagyapáti Kukac Péter alakja és a kilencvenes években otthonukat vesztett, tanyán alkotó telepesek között.
Az 1953. szeptember 22-e óta megalakult, fénykorát az 50-es, 60-as években élő művésztelep az idő előrehaladásával egyre avíttabbá, kopottasabbá vált, és mind jobban kezdte elveszíteni azt a meghatározó irányt és vonalat, amelyet a régi Jugoszlávia képzőművészetében jelentett. Éppen ezért ez a korábbi évtizedekben történő hanyatlással szemben egyre jobban érzékelhető fellendülés – mely a kezdeti, meglevő útvonaltól való eltávolodással összekapcsolható újításnak, nyitottságnak, a pasztellre való szakosodásnak is köszönhető – nagyobb figyelmet is megérdemelt volna, mégis, talán végül, a későbbiekben valóban megteremt, illetve kiharcol magának egy szélesebb és támogatóbb közeget. Nem szabad szem elől tévesztenünk azonban annak a hiánynak a tényét sem, amelyre a tárlaton szintén jelen levő Csernik Attila képzőművész hívta fel a figyelmünket, amikor lapunk saját művésztelepes élményeiről faggatta. Ez a hiány pedig az utánpótlás, az ifjú tehetségek felfedezése és tanításuk, ami elkerüli a vezetőség figyelmét, noha ennek szükségessége és lényegessége vitathatatlan.
A művésztelep mellett az Art Gallery kistermében egy kisebb, helyi képzőművészek topolyai motívumokhoz, témákhoz kötődő kiállítása is megtekinthető, mely alkotásokat az érdeklődők meg is vásárolhatják.
