Vajdasági diákok Erdélyben: Anitics Tamás, Hangya Jurca Éva, Hangya Andor, Kókity Lilla és Czakó Adrienn
A bajsai Kókity Lilla, a topolyai gimnázium tanulója júniusban eredményes részvevője volt az Újvidéken megtartott IX. Genius, a tehetséges tanulók vajdasági versenyének. Az erdélyi jutalomkirándulás után beszélgettünk vele.
Mi volt a kutatásod témája?
– Munkám a pszichológia területéhez kapcsolódott, címe pedig "Hogyan képzelik el fiataljaink a jövőjüket".
Az adatközlők a topolyai Dositej Obradović Gimnázium végzős magyar és szerb anyanyelvű diákjai voltak, a mentorom pedig Mengyán Pletikoszity Ildikó pszichológiatanár. Az anyag rendszerezését és feldolgozását az újvidéki bemutatás követte, amit a szakbizottság kiemelt első dijjal jutalmazott.
A díj mellé még egy jutalom táborozás is párosult. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége idén kilencedik alkalommal látta vendégül a Kovászna-megyei Setétpatakon a Kárpát-medence díjazott tanulóit. A vajdasági csoportban rajtam kívül Czakó Adrienn és Anitics Tamás a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium tanulói voltak, valamint Hangya Jurca Éva és Hangya Andor tanárok.
– A 700 km-es út megtétele élményekben bővelkedett. A tanár úr személyautójával utaztunk, útközben az egyik állomásunk Déva volt. A település központjából jól látható a magaslaton emelkedő vár, amely a Kőmíves Kelemenné c. népballada színhelye. Soha nem gondoltam, hogy ilyen közelről szemlélhetem meg. 14 órás utazás után érkeztünk meg Setétpatakra, ami tulajdonképpen egy panzió neve, egy tisztáson épült, közelében patak csordogál és erdő veszi körül.
– Mutasd be a táborlakókat!
– Mintegy negyvenen voltunk, a vajdaságiakon kívül, Baranya-megyéből, Temesvárról, és szinte csodaképpen ketten a Mordvin Köztársaságból. A tábori élet hat kiváló szervezője nagy tapasztalattal, igényességgel állította össze és irányította a tervezett programot. Egyik nap a táborban előadásokat hallgattunk, nyelvi játékokban és kézműves foglalkozásokban vettünk részt, a következő napon autóbuszon utazva ismerkedtünk a környék nevezetességeivel. Számomra nagy élményt jelentett Salamon Ferenc: El van bütülve/ el van végezve/ c. háromszéki szólások és kifejezések könyvbemutatója. Bizony sok szókapcsolatot nem értenénk meg magyarázat nélkül, hisz mindegyik eredeti székely észjáráson alapszik.
A kirándulások során múzeumokban is jártatok.
– A kézdivásárhelyi Céhmúzeum gazdag gyűjteménye közül számomra a Zsuzsi és Andris baba népviseletben c. kiállítás ragadta meg a figyelmem. A gyűjtemény 247 darabból áll, és magában foglalja Erdély 15 megyéjének népviseletét. A szemet gyönyörködtető apró részletekig kidolgozott ruhákat 55 cm magas mozgatható végtagú babák viselik. A csíkszeredai Csíki Múzeumban hátborzongató élményben volt részem a Rejtélyek, sorsok, múmiák c. kiállítás láttán. A 14 koporsóban elhelyezett múmia Magyarországról került a múzeumba, Vácról a Fehérek temploma felújítása során egy 200 éve bolygatatlan kriptára bukkantak 1994-ben, ahol 265 díszes ruhába öltöztetett tetemet találtak. Az ismertetőből megtudtuk, hogy az említett kriptába temetettek természetes úton, minden emberi beavatkozás nélkül konzerválódtak. A mumifikálódást a kripta mikroklímája és az állando 8–11 Celsius-fokú hőmérséklet tette lehetővé. Az elhunytak a természetes bomlás helyett lassan kiszáradtak, mert a faforgáccsal bélelt fenyőfa koporsó felfogta a testnedveket, míg a fenyő terpenoid tartalma megakadályozta a gombák és baktériumok szaporodását.
Milyen természeti ritkaságok megcsodálására adódott alkalmad?
– Nagy élmény volt számomra a parajdi sóbányában tett látogatás. Buszjárattal jutottunk le a bányába, majd gyalog folytattuk az utat a belső termekig, ahol játszóterek, pihenőhelyek állnak a szórakozni és gyógyulni vágyók rendelkezésére. Kellemes órákat töltöttünk a Szent Anna-tó partján, ami Európa egyetlen krátertava. Jól esett a fürdés a hűs vízben, utána a tóparton nyárson sült finomságokkal csillapítottuk az éhségünket. Különlegességnek számított a közelben lévő Mohos-láp ingoványos talaján sétálni. A láp védett terület, mert ritka növényfajok természetes élőhelye, ilyen a húsevő harmatfű. Kirándulásaink során jártunk még Székelyudvarhelyen, Szejkefürdőn, Farkaslakán, Sepsiszentgyörgyön és Csíksomlyón.
Szerinted mi jelenthetné Setétpatak világosságát?
– Először is a helyszín, a civilizációtól távol természetes környezetben lévő vendégház, a karnyujtásnyira lévő patak az ölelésében. Utána a hely szellemisége, a lelkes táborvezetők álhatatos munkája, végül pedig a táborlakók, noha több helyről érkeztek, de éreztük, hogy mi itt a Kárpát-medencében összetartozunk.
