Cipó Rózsa
A fogyatékkal élők ügyét felkaroló topolyai Bethesda szervezet fennállása óta négy tanácskozást szervezett. Először arról érdeklődtünk, hogyan alakultak a szakmai összejövetelek témái.
– Az első tanácskozásunk csupán arra irányult, hogy találkozzunk azokkal a civil szervezetekkel, amelyek hasonló problémákkal foglalkoznak a tartományunkban, hiszen akkor, hét évvel ezelőtt még nem tudtuk pontosan, kik tevékenykednek ezen a területen rajtunk kívül. Ez a találkozó vetette fel a következő tanácskozás témáját: arra kerestük a választ, milyen hiányosságok lépnek fel a fogyatékkal élők érdekképviseletében. 2004 óta eltelt jó néhány év, és 2011-ig szinte a fénysebességgel változott meg fogyatékos-ügyben szinte minden. A civil szektor felismerte a problémákat, a legtöbb szervezet olyan szolgáltatásokat vezetett be, amelyek eddig nem léteztek, mint például a napközi, szállító- és házi ápoló szolgálat, mások a foglalkoztatás kérdése felé nyitottak. A nemrég megszületett antidiszkriminációs oktatási törvény, amely az inklúziót szolgálja, valamint az új szociális védelmi törvény meghozatala után, feltettük a kérdést: hol van a helyünk? Nem tudjuk pontosan, és ezt felismerve hirdettük meg a találkozót, melyen tíz vajdasági civil szervezet vett részt, valamint a szabadkai Kolevka, a bácskossuthfalvi Otthon és a topolyai Szociális Központ képviselője. Ami számunkra nagy szó, hogy végre az érintett szülők is eleget tettek a felhívásunknak, és jelen voltak, valamint a szakemberek, akik az inkluzív oktatásnak a kulcsszereplői, a tanítók, a tanárok, az óvónők is eljöttek.
Az inklúzió egyéves tapasztalatai nem túl jók, nagy bizonytalanság érezhető az iskolákban.
– Maga a problémakör rendkívül összetett. Törvények hoztak meg, de ha a társadalom nincs felkészülve, hiába az előírás. Nagyon lassú folyamat lesz ez, az emberek mentalitásán, hozzáállásán kell megváltoztatni. Csak akkor oldhatjuk meg a problémát, ha nagyon sokat beszélünk róla, ha együtt gondolkodunk, és keressük a megoldásokat.
Mi a tanácskozás legfőbb üzenete?
– Hogy minden önkormányzatnak ki kell alakítania a szociális hálót a megfelelő szereplőkkel, helyi szinten kell megoldásokat találni a fogyatékkal élő gyerekek, fiatalok integrálására. A következő lépés pedig, a gazdaságosság szempontjait figyelembe véve, az együttműködés kialakítása az önkormányzatok között. Például ha átmeneti otthon működik Kúlán, 25 kilométerre Topolyától, akkor mi itt ne hozzunk ilyet létre. A civil szektor felismeri a helyzetet, ösztönzi a problémák megoldását. Ezenkívül számunka is kedvező, és örömmel láttuk, hogy nem zárkóznak el az illetékes szakemberek a párbeszédtől. Nešić Miladin polgári jogvédő, Martinović Elelonóra községi tanfelügyelő, Herbut Elvira gyermekgyógyász, a szakértői bizottság elnöke és Mengyán Pletikosić Ildikó pszichológus tartottak előadást, ők is kiállnak a munkánk mellett, és hajlandók együtt keresni velünk a lehetséges megoldásokat.
