Sörfőző Károly: Az egyik meghatározó csoportja a topolyai magyar művelődési életnek, valamint zászlóshajója a délvidéki néptáncmozgalomnak a Cirkalom. Számomra, persze, azért is fontos mert ott táncol mind a két fiam, Andor 18, Kornél 19 éve. Büszkék vagyunk arra, hogy a magyar néptánc az életük része, de a Cirkalom sikereire is. Erőt, egészséget, kitartást kívánok áldásos tevékenységükhöz.
Szügyi Judit: 1991-ben a mamám vitt el táncolni, és azóta a néptánc iránti lelkesedésem töretlen. Matematikatanár vagyok Szabadkán, a munka nagyon leköt, de ha az embernek megvan a szokásos ritmusa – hétfő, szerda, péntek próba –, akkor beillesztethető a hétköznapokba a tánc. Nemcsak a lelki gazdagságot emelném ki: ne felejtsük el, hogy egy-egy jól sikerült táncolás után euforikus állapotba kerülünk. Fizikailag is felpörgeti az embert, kiadjuk az energiánkat, felfrissülünk. Amikor két hétig nem táncolok, akkor már hiányzik. Hatalmasakat szoktunk nótázni, a fiúk minden évben meglocsolnak minket, karácsonykor is együtt vagyunk.
Faragó Csaba: Én azóta táncolok, mióta a Cirkalom létezik, tehát 25 éve. Azt szoktam mondani, hogy már nem a fellépés hiányzik, hanem a fellépés előtti öt perc, és a fellépés utáni érzések. Huszonöt év alatt a tánc által sok embert megismertem, barátságok születek, és olyan helyekre is elutazhattam, ahová másként biztosan nem jutottam volna el, például Felvidéken, Szlovéniában, Ulmban, Kolozsváron is jártam a tánccsoporttal.
Fehér Natália: Tíz évig a Tátika csoport tagja voltam, most a Cirkalomban táncolok. Nagyon szeretem a próbákat, a fellépéseket is, teljesen kikapcsol a tánc. A barátnőim többsége is a csoport tagja, sok szép közös élményünk van. Az ünnepi műsorban a Tátika minden műsorszámában felléptem, és a Cirkalom újabb koreográfiáit is ismerem már. Középiskolás vagyok, még sokáig szeretnék táncolni, az biztos.
