Nagy Mónika: Sajnos nagyon sok a szemét most a parkban, régen ez nem így volt. Régen sokat jártunk ide, és úgy emlékszem, hogy egy tiszta környezet volt. Amikor a Venus fürdő működött, az egy szép emlék. Nagyon helyre kellene hozni, hiszen ez így nem egészséges, nem tiszta, nem szép. Ennek ellenére nyáron sokat itt vagyunk a gyerekekkel, a cserkészekkel egyaránt. Kidobott építőanyag, lámpa, üres üvegek, injekciós tű, gyógyszerek, használt ruhanemű, minden előkerült a munkaakció során.
Cservenák Pál: Ez valamikor valóban park volt, virágágyásokkal, rózsaligettel, padokkal, este bezárták a kapukat, volt olyan időszak is hogy 10–12 embert foglalkoztattak a parkban. Gyerekkorom első majálisait itt töltöttem, ezek a legelső emlékeim a parkkal kapcsolatban, és, ha ezer-kétezer ember volt is a parkban, akkor is rend volt. Tudjuk, régen Európa egyik leghíresebb parkja volt botanikailag, ma pedig nagyon elhanyagolt, sok a szemét, ami még nem is látszik, mert a medvehagyma beborítja a földet. Nincs kivilágítva, a padok nagy része összetörve.
Dukai Csilla: Szoktam a parkba járni, főként a barátaimmal, sétálunk, nézelődünk, beszélgetünk. Most a cserkészbarátaimmal jöttem, én nem vagyok cserkész. Találtunk papírpelenkát, mindenféle üres flakonokat, cipőt, zoknit, de fehérneműt is, meg természetesen sok üres műanyagzacskót. Szépek a nagy fák, de el van hanyagolva. Hallottam, hogy régen a Kray báró családjának különleges parkja volt ez, és egy időben nem is volt szabad mindenkinek ide bejönni.
Húber Csaba: A cserkészekkel sok időt töltünk most is, de sok szép régi emlékem van a parkról, az itt szervezett őrsórákról. Mi tiszteljük ezt a zöld szigetet a város szívében, és őrsórákon ki is használjuk a lehetőségeit. Most, a Föld napján próbáltunk egy kicsit segíteni rajta, a munkaakció során egy pótkocsi szeméttől szabadítottuk meg. Régebben változatosabb volt az élővilága, de most is szép, és közösen kellene rendbe tenni, hogy rendezettebb legyen.
