2026. július 9., csütörtök

Mikor volt utoljára színházban?

MEGKÉRDEZTÜK A SZÍNHÁZI VILÁGNAPON

Boljanović Anna: Szeretek színházba járni, bár igaz, Topolyán nem túl gyakran van erre lehetőség, mert a színházépület hiánya és a szűkös anyagi keret miatt nem tudnak sok darabot elhozni. Éppen ezért tartom nagyon jó lehetőségnek azt, hogy újabban a Művelődési Ház megszervezi a busszal Szabadkára, Újvidékre leutazós, közös színházlátogatást. Legutoljára egyébként a Mara Amatőr Színház premierjén voltam, a múlt pénteken Topolyán.

Harkai Vass Éva: Újvidék, Szabadka, Zenta, Topolya, Budapest – színházlátogatóként az utóbbi évek során nagy vonalakban ezen az ötszögön belül mozogtam. Mivel elsődleges és jóformán egyetlen érdeklődési (és szakmai) terepem az irodalom, nem a színészgárda, csak ritkán a rendező, inkább a szerző kiléte szabja meg színházi érdeklődésemet. Legszívesebben kortárs magyar drámákat nézek, legutoljára éppen Esterházy Péter Én vagyok a Te című darabját a pesti Nemzetiben.

Holló Dániel: Gyerekkoromban a bábszínházzal kezdtem, utána a Topolyai Járási Színház néhány előadását néztem meg, a zombori középiskolai évek alatt is voltam néhányszor színházban, majd Újvidéken az egyetemi évek alatt is. Később, amikor visszakerültem Topolyára, a családdal itt helyben, de Budapesten, sőt a nyaralás idején a tengerparton is voltunk szabadtéri színházban. Az utóbbi időben azonban nem voltam, nem is tudom megmondani, mikor néztem utoljára színházi előadást.

Gazsó Németh Edit: A színházi világnap apropóján Topolyán több előadást is tartottak, mind magyar, mind szerb nyelven. Legutóbb a Mara legújabb bemutatóján lehettünk ott: telt házas, nagy sikerű előadás volt. Előtte Hajdú Tamás a fiatal, tehetséges újvidéki színész mutatkozott be Topolyán, azt a darabot is megnéztem. A Művelődési Ház által szervezett színházlátogatásokon is többször voltam már Újvidéken és Szabadkán, ha csak tehetem, kihasználom ezeket az alkalmakat.

Magyar ember Magyar Szót érdemel