A szocialista rendszer egyház- és vallásellenes irányultságával magyarázható az az idegenkedés és óvatos távolságtartás, ami az egyházi oktatási-nevelési intézmények alapítására tett próbálkozásokat, legalábbis a kezdetben, körüllengi. Valószínűleg az is a fenntartásokkal való fogadás okaként említhető, hogy mai életvitelünk nem igazán a vallási értékek mentén szerveződik.
Bácskossutfalván keresztyéni bátorsággal néztek szembe az idegenkedés kihívásával, amikor létrehozták a 3–5 év közötti gyerekekkel foglalkozó, államilag elismert Napsugár Református Óvodát.
– A példát a pacséri kezdeményezés szolgáltatta, ahol 5-6 évvel ezelőtt indult az óvoda jellegű foglalkozás a gyermekekkel. Bácskossutfalváról is több család vitte át a gyerekét a pacséri játszóházba. Érzékelhető volt a szülői, közösségi igény, hogy nálunk is megalapítsunk egy hasonló intézményt. 2005. március 1-jén indultunk az első generációval, 19 kisgyermekkel. Örömmel mondhatom, hogy a mostani tanévben már 26 gyermek jár az óvodába – emlékezik a kezdetekre Móricz Árpád bácskossuthfalvi református lelkész.
•Az állami elismerés megszerzéséhez bizonyára szigorú föltételeket kellett teljesíteni.
– Most már valóban jók a feltételek, de amikor indultunk, leírhatatlan, milyen egyszerű körülmények között kellett dolgoznunk. A presbitérium elé vittük a dolgot, ahol az a döntés született, hogy a gyülekezeti teremnek a felét átengedik az óvodaalapítás céljára. A termet függönyökkel választottuk el. Szinte semmink sem volt, de lépésről lépésről haladtunk előre. Itt minden bútordarabnak külön története van.
•Kinek a támogatására számíthattak?
– Minden pályázati lehetőséget megragadtunk, Magyarországról és a többi külföldi református egyháztól is kaptunk segítséget, én mégis a helyi támogatás jelentőségét emelném ki, ami nemcsak a szülőktől és a református gyülekezet tagjaitól érkezett.
Az állami elismerés megszerzésében nagy segítségünkre volt dr. Jeges Zoltán oktatásügyi titkár támogatása.
•Keresztyén szellemű nevelés, oktatás folyik az intézményben?
– Igen. Itt apróságokra kell gondolni: megtanulnak egy-egy éneket, néhány imádságot, alapvető dolgokat tehát. A heti foglalkozást az óvónők a hétfői hittanóra témájára építik.
•Az ilyen korú kisgyermekeknél a mintaadás a leghatékonyabb nevelési eszköz.
– Ezzel alapjában véve egyetértek. Ők a nekik elmesélt kis történeteket fogják fel a maguk szintjén. Ezek csak később teremhetnek náluk gyümölcsöt, amikor már megérthetik, hogy a történet milyen mögöttes tartalmakkal van tele. Jézus szavainál maradva, a mi dolgunk a magvetés. Magot vetünk a gyermekekbe, ami idővel gyümölcsöt teremhet bennük.
•Négy év talán még kevés idő, hogy láthassák, milyen gyümölcsöket termettek az elvetett magok.
– Az Úristen tőlünk nem a gyümölcsöt kéri számon, hanem azt, hogy a magot elvetettünk-e. A gyümölcstermés már az Úr dolga.
Az Erdélyből származó Csomortán Melinda óvónőt illeti e magvető munkában a legnagyobb érdem. Ő volt a pacséri úttörő vállalkozás kezdeményezője is. Most óvónőtársával a bácskossuthfalvi óvodát vezeti.
– A mi célunk a nevelés, tanulni majd tanulhatnak a nagycsoportban és az iskolában. Ha mi nem adjuk meg a nevelésből az alapokat, akkor nem lesz mire építeni a továbbiakban. Nagy hangsúlyt fektetünk a kézügyesség fejlesztésére, mivelhogy a mai gyerekeknek a finom motorikáját nem fejlesztik eléggé. Sokat foglalkozunk a hagyományápolással, a helyes magyar nyelvhasználattal. A szeretetre, a bocsánatkérésre, a segítésre próbáljuk rávezetni a gyerekeket. Sok olyan visszajelzés érkezett hozzánk, hogy a gyerek otthon rákényszeríti a családot, addig nem ehetnek, amíg nem imádkoztak. A 3 éves is nevelheti a szülőt! – állítja Csomortán Melinda.
Miközben az újságíróval beszélget, a többségében újonc kisgyerekek sustorgása, néhol sírása hallatszik. A zajongás hirtelen megszűnik, amikor odafordulva óvónői hangon megszólítja a kicsiket. A gyerekek szájtátva csüggnek a szavain. Ez a látvány minden szónál többet elmondott annak a munkának az értékéről, amit keresztyén hivatástudattal végez.
