Đuro Vavroš
Eltűnnek az erdők, az illetékes felügyelőség viszont semmit sem tesz. A mezők és legelők nagy részét magántermelők művelik, adót viszont továbbra is a község fizet utánuk – mondja Đuro Vavroš környezetvédő.
Topolya községben már a '90-es évek előtt is kevés volt az erdő. Míg 1988-ban, Vajdasági szinten 685,73 négyzetméter erdő jutott egy lakosra, addig Topolyán mindössze 29,18 négyzetméter. A háború és a zavaros privatizáció érkeztével csak csökkent az erdős felületek nagysága, és ma már a község területének egy százalékát sem éri el. Hogy mi is történt az elmúlt 22 évben, arról Đuro Vavrošsal, a krivajai Tölgy (Hrast) Környezetvédelmi Egyesület elnökével beszélgettem.
– Topolyán 1988-ban a község egész területének 1,6 százaléka, azaz 139 hektár volt erdő. Azóta az erdők nem voltak gondozva, így nyugodtan mondhatjuk, hogy egyharmaduk eltűnt. A vállalatok a privatizáció után nagyon sok, a tulajdonukban lévő fát kivágtak, és nem ültettek helyükre újat. Krivaján, Gunarason az iskola mellett, Pannónián, a Vojnity-szállásnál és még sorolhatnám, hogy hol történtek irtások. Állami tulajdonban lévő erdő szinte egyáltalán nem maradt, egyedül a védelem alatt lévőket tudjuk valamennyire megvigyázni. Jelenleg Vajdaságban 6 százalék az erdős területek aránya, Topolyán ez az arány egy százalék sincs. Az erdők terén mi vagyunk Európa legszegényebb községe.
Mit tehet a község az erdők védelme érdekében?
– Az a legnagyobb probléma, hogy erdőink nem a község illetékessége alá tartoznak. Az ezért felelős, köztársasági felügyelő Szabadkán van, és Topolya községbe nem hajlandó kijönni. Azokat a jegyzőkönyveket, amelyeket a községi felügyelő küldött neki, ő vagy félretette, vagy visszaküldte. Sem az erdészeti, sem a mezőgazdasági felügyelőnél nem találtunk megértésre. Egyedül a védett erdőknél tudunk eredményeket elérni, mert azok ügyében Újvidékről jönnek ki a felügyelők. A községi képviselő-testület ülésén kértük, hogy a községi felügyelő kapjon nagyobb felhatalmazást, de ezt a törvény nem teszi lehetővé. Jelenleg 500 dinárral tudja megbüntetni azt, akit illegális favágáson ér. Az emberek nem félnek, és ész nélkül vágják a fát.
A mezőkkel, legelőkkel és nádasokkal is hasonló a helyzet?
– Az 1988-as tagosításkor Rogaticán 205 hektár legelő, 126 hektár mező és 14 hektár nádas volt. Ma 81 hektár legelő, 17 hektár mező és 2 hektár nádas van. Hasonló a helyzet községi szinten is. Legelőből, mezőből és nádasból összesen 1460 hektár volt, ma 250 hektárt sem találunk. Ezeket a területeket felszántották, főleg a privatizációt követően. Számításaink szerint kb. 1100 hektár került ily módon megművelés alá, az adót viszont továbbra is a község fizeti utánuk, mert még mindig mezők és legelőkként vannak vezetve, vagyis állami tulajdonként.
Ez ellen sem tudnak tenni?
– A községi képviselő-testület ülésén már többször felszólaltam ez ügyben, de azt a választ kaptam, hogy ők erről nem tudnak. Az a helyzet, hogy az erdők, mezők és legelők elvesztek, és ezzel a község sokat veszít.
