Szakmai beszélgetés a Popov-szőlészetben
Goethe mondását is figyelembe vették a találkozó szervezői, mert a résztvevők elé csupa jó bort hoztak. Az ünnepélyes megnyitó után a borászok a Popov- és a Saffer-szőlészetbe látogattak, ahol borkóstolgatás mellett szakmai dolgokról folyt a beszélgetés, ami később bográcsos és további jó borok kíséretében folytatódott.
A rendezvényről Viljanac Milisavot, a bajsai Kadarka Gyümölcsész-, Szőlész- és Kertészegyesület elnökét kérdeztem.
– A vajdasági szőlészek és borászok immár nyolcadik alkalommal találkoznak és barátkoznak itt Bajsán. Elmondhatom, az eddigi találkozók közül az idein a legtömegesebb a részvétel, tizenöt egyesület képviselteti magát. A vajdasági borászokon kívül jelen vannak a magyarországi Kelebiáról érkezők is, akikkel már több éve ápoljuk a kapcsolatot. Az idén először látogatott el hozzánk a szlovák nagykövet és a magyar konzul, és jelenlétükkel még ünnepélyesebbé tették az eseményt.
• Mi volt a témája az idei találkozónak?
– Meglátogattunk két szőlészetet, ahol két neves szakember a pozitív hatásokra és a szabálytalan termesztés nemkívánatos következményeire hívta fel a figyelmet. Az még nem dőlt el, hogy ez egy szigorúan szakmai találkozó vagy inkább barátkozás. Mi inkább a barátkozásra fektettük a hangsúlyt, de tudvalévő, hogy ha két borász elbeszélget, akkor a fő téma a szőlő és a bor, így elmondhatom, hogy ezek szakmai barátkozások, ahol a tapasztalatcserén van a hangsúly.
• Mekkora hagyományra tekint vissza a bajsai borászat és hányan foglalkoznak borral, szőlővel?
– A kilencvenes években Bajsán szinte teljesen kihalt a szőlészet és a borászt. Az egyesületet is azért alapítottuk, hogy újjáélesszük ezt a tevékenységet. Úgy gondolom, ez sikerült, és borászaink kiváló eredményeket érnek el a különböző megmérettetéseken. Jelenleg 42 rendes és 7 tiszteletbeli tagja van a Kadarka egyesületnek, ebből 15 borász, a többiek gyümölcsészek és kertészek. Bajsán egykoron 240 holdon termesztettek szőlőt, és az itteni borokat a budapesti és a bécsi udvarba szállították. Már akkor is a kis parcellákon folyt a szőlő termesztése, viszont nagyon sokan foglalkoztak vele. A háború utáni politika nem kedvezett az efféle gazdálkodásnak, és kipusztították a szőlőket. A mélyponton mindössze 2-3 hold területen volt szőlő, jelenleg ez a terület eléri a 10 holdat.
• Van remény arra, hogy még többen kezdjenek szőlészettel foglalkozni?
– Az állami támogatások kicsit fölébresztették az érdeklődést a szőlészet iránt, még a fiatalok körében is. Remélem, ez a tendencia megmarad, viszont az új szőlészeti törvény, amelyről még mindig nem tudunk eleget, elég sötét jövőt vetít előre. Ha ezt a törvényt következetesen betartatják, akkor félő, hogy a gazdák a szerbiai szőlők nagy részét fel fogják számolni. Nagyon várjuk, hogy a kormányból valaki összeszedje magát és tárgyaljon a termelőkkel. A temerini borásztalálkozón az egyesületek megfogalmazták észrevételeiket az akkor még el nem fogadott törvénytervezet kapcsán, és eljuttatták a kormányhoz, valamint az ellenzékhez is. Ígéreteket kaptunk, viszont a tervezetet egyetlen módosító javaslat nélkül elfogadta a parlament.
• Találkozó azért jövőre is lesz?
– Akik már jártak a találkozón, azok többsége idén is visszatért. Ha ki is kell irtani a szőlők nagy részét, a találkozó jó néhány évig még élni fog.
