Az itt tanultak sokszor egy következő évi koreográfia alapjait képezik
Szombaton este zárult a zentagunarasi Batyu néptánctábor. A tábor résztvevői gálaműsoron mutatták be az elsajátított táncokat, amit a hozzátartozókból álló közönség lelkes tapssal jutalmazott. Az idei táborban kétszázharmincan vettek részt, és egy traktorutánfutó-baleset kivételével jó hangulatban telt.
A tábor egyik szervezőjét, Kisimre Szerda Annát kérdeztem a Batyu táborról.
– Idén 14. alkalommal rendeztük meg a tábort, amit korábban a Batyu együttes szervezett, innen is maradt meg az elnevezés. A tábor szervezését a topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ vállalta, miután az együttes tagjai nem akartak tovább foglalkozni vele. Én tagja vagyok a Batyu zenekarnak, most pedig a művelődési központban tevékenykedem, így van egy folytonossága a tábornak.
• Miért épp Zentagunarast választottátok helyszínül?
– Zentagunaras közel van Topolyához, és alkalmasnak találtuk az itteni objektumot. Az iskolának megfelelő az infrastruktúrája és a környezete. Távolabb van a lakott területtől, fák övezik és kicsit zártabb. Egyetlen hiányossága, hogy csak a tornatermet tudjuk táncoktatásra használni, így a gyerekeket utaztatni kell a tűzoltóotthonba és a színházterembe.
• Az idén a személyzettel együtt kétszázhatvanan voltatok a táborban. Ez lett volna az eddigi legnépesebb Batyu tábor?
– Nem, Dreán egyszer háromszázan voltunk. Az idei táborban harminc ember dolgozott személyzetként, a tábor résztvevői pedig kétszázharmincan voltak. A gyerekek Zentagunarasról, Gunarasról, Topolyáról, Kishegyesről, Bácskossuthfalváról, Szabadkáról, Hajdújárásról, Zentáról, Óbecséről, Törökbecséről, Temerinből, Kúláról és Szenttamásról érkeztek. Az idén Győrből, Budakalásziról és Marosleléről is érkeztek résztvevők.
• Nem jelentett túl nagy terhelést ennyi gyerek az oktatóknak?
– A legkisebbek harmincan voltak, a másik két csoportban pedig kb. száz-száz gyerek. Tudjuk, hogy egy tánccsoportnál harminc gyereket le lehet kötni, de a száz gyerek az nagyon sok. Nem beszélve arról, hogy a termek, ahol az oktatás folyt, picit szűknek bizonyultak. Nagyon ügyesnek kellett ahhoz lenni, hogy ne unatkozzanak a gyerekek és az oktatás is folyamatos legyen.
• Mely korosztályok voltak jelen a táborban?
– A legfiatalabb táborlakók most indulnak elsőbe, a legidősebbek pedig harminc év körüliek voltak. A csoportok korosztályonként oszlottak meg, de a tánctudást is figyelembe vettük, pl. azok az alsósok, akik több éve táncolnak, a középső korosztályba kerültek. A gyerekek általában csoportosan jelentkeznek be, egy egyesületen belül megszervezik a jelentkezést és a csoportvezetők döntik el, hogy mit fognak tanulni, mert az itt tanultak nagyon sokszor a következő évadra alapot adnak egy új koreográfiához.
• Milyen táncokat tanultak a gyerekek?
– A legidősebbek szászcsávási magyar és cigány táncokat tanultak Imre Bélától és Németh Nórától. A középső korosztálynak Kovács Hanna és Kovács Henrik oktatott mezőföldi táncokat, a legfiatalabbak pedig somogyi táncokat tanultak Kisimre Árpádtól és tőlem. A tábor munkájában a Csikós és a Csalóka zenekarok is közreműködtek.
• Jövőre pedig 15. Batyu néptánctábor...
– Igen, tervezzük. Arról is beszélgettünk, hogy jó lenne itt még egy csűrt megépíteni, amit lehetne táncoktatásra is használni. Ez a helyszínproblémánkat is megoldaná, de ez még sok mindentől függ.
Kisimre Szerda Anna, a tábor egyik szervezője
