2026. július 11., szombat

Az ének közösségformáló és hagyományőrző szerepe

A 30 éves topolyai Kaláris asszonykórus ünnepi műsoráról

(Fotó: Molnár-Gábor Olivér)

Két nappal Kodály Zoltán születésnapja után, december 18-án a topolyai Művelődési Ház mozitermében fennállásának harmincadik évfordulóját ünnepelte a még Brezovszki Eszter által alapított, jelenleg Kisimre Szerda Anna által vezetett Kaláris asszonykórus. Az ünnepi műsoron az asszonykóruson kívül fellépett a Csörgő citerazenekar, a Hétmező énekcsoport és a Cirkalom táncegyüttes leánykara, valamint magyarországi vendégként Topolya testvérvárosa, Szentes Művelődési Központjának 1976 óta létező, jelenleg Mélykúti Németh Kornélia irányítása alatt álló citerazenekara. A kisszámú, de annál lelkesebb közönség – amelynek sorai között az asszonykórus egykori tagjai is képviseltették magukat – Molnár-Gábor Ildikó műsorvezető koordinálásával javarészt közép-bácskai, Duna menti, délalföldi, Tisza menti, telecskai dalokat hallhatott, majd a műsor lezárásaként, a Kaláris jelenlegi és egykori tagjainak a Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központ elnöksége, Fehér László és Kelemen Gábor által kiosztott virágcsokrok után, topolyai dalokat. A Kaláris asszonykórus harmincéves pályafutása során nemcsak a Művelődési Központ rendezvényein lépett fel, hanem például a hagyományos kukoricafosztáson, de eljutott a tartományi szemlére is, ahol szép eredményeket ért el. Jelentősége pedig éppen erős közösségformáló szerepében áll, mely a közös ének által a – nem mellékesen identitásképző és identitásőrző – gyökerek fenntartásában és megmutatásában rejlik. Mint ahogy a fellépő asszonyok nyakán a piros gyöngyök kalárissá (vagy ahogy József Attila egyik versében írja: klárissá) szerveződnek, úgy fűződnek össze a kar tagjai a közös éneklés öröme által hagyományőrző, homogén egésszé.

Magyar ember Magyar Szót érdemel