Újabb vendéggel szeli az utakat a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós műsorának legújabb évada számos újítással tért vissza mind az online felületekre, mind pedig az újság hasábjaira. A volán mögött két új riporterrel is találkozhatnak, hiszen Kállai Göblös Nikoletta mellett ezentúl Gulyás Réka és Dér Dianna, napilapunk topolyai és szabadkai újságírói is feltűnnek. Az anyósülésre is új vendégek ülnek be. Műsorainkban továbbra bemutatjuk a vajdasági közélet szereplőit, valamint olyan személyeket is, akik a háttérben végeznek fontos munkát. Új lendülettel és tartalmas beszélgetésekkel várja Önöket minden pénteken 18 órakor a Taxi a Magyar Szó Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján és az online felületén, a szerkesztett interjút pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Pásztor Noémi életében több szerep találkozik egyszerre: közgazdász, vállalkozó, kétgyermekes édesanya, a Magyar Nemzeti Tanács és az MNT Tájékoztatási Bizottságának tagja, emellett a vajdasági magyarság legerősebb, legbefolyásosabb pártja elnökének a felesége. Budapesten végzett közgazdászként, majd Németországban az Erasmus+ program keretében folytatott kettős tanulmányokat, később a Mercedes-Benz európai régiójánál dolgozott Stuttgartban. A külföldi tapasztalatok után azonban a hazatérés mellett döntött, hogy tudását a szülőföldjén kamatoztassa. A közéleti szerepvállalásról, a kisebbségi érdekérvényesítés lehetőségeiről, valamint a vajdasági magyar fiatalok jövőjéről is beszélgettünk vele.
Hogyan fér meg egymás mellett ez a sokféle szerep az életében?
– Már gyerekkoromban jellemző volt rám, hogy egyszerre több területen is aktív voltam. Iskolásként zeneiskolába jártam, szerkesztettem az iskolaújságot, atletizáltam, és különböző szakkörök munkájában vettem részt. Mindez nem szülői elvárásból fakadt, hanem belső indíttatásból. A nyitottságom, kíváncsiságom és temperamentumom hajtott. Ma is hasonlóan működöm. A különböző szerepek összehangolása tudatos szervezést, tervezést és rugalmasságot igényel. A párhuzamos feladatok csak folyamatos optimalizálással és világos prioritások nyomán valósíthatók meg.
Mennyire határozza meg Önt az a tény, hogy egy vezető politikus felesége? Ez inkább teher, felelősség, vagy lehetőség az Ön számára?
– Nem a politikusba szerettem bele, hanem Pásztor Bálintba, de természetesen a kettő együtt jár. Amikor 2022 végén megismerkedtünk, még nem volt kilátásban, hogy elnök lesz. Az első hivatalos, közös megjelenésünk párként 2023 augusztusában volt. Utána pedig felgyorsultak az események. Igyekszem ezt a szerepet is méltósággal és felelősségteljesen betölteni. Kétségtelen, hogy óriási mentális terhet jelent. Egy nyilvános megszólalásnál például egy rosszul megfogalmazott mondat könnyen támadási felületet adhat, célkeresztbe is kerülhetek. Ez a fajta kitettség nehéz, bírni kell. Nem egyszerű egy ilyen pozícióban lévő ember feleségének lenni. Nem véletlen, hogy nincsenek más vajdasági magyar pártok és azoknak vezetőik. Ha az ember ezt jól akarja csinálni és hivatásként tekint rá, az napi huszonnégy órás készenlétet jelent az év minden napján. Naprakésznek kell lenni a közéleti történésekben, tisztában kell lenni azzal, mi zajlik a világon, hiszen bármikor adódhat olyan helyzet, amikor állást kell foglalni, megszólalni, irányt mutatni. Tudni kell, hogy merre van a megfelelő irány, ami a közösségünknek jó és megfelelő. Ez azt jelenti, hogy le kell mondani a normális életről, például a nyugodt ünnepekről, a zavartalan szabadságról, és főleg a kényelemről. Előfordul, hogy késő este is egyeztetések zajlanak, amikor az emberek többsége már nyugovóra tér. A folyamatos készenlét önmagában is megterhelő, hiszen tudatos belső munkát igényel, hogy az ember a rá nehezedő elvárások és nyomások mellett is kiegyensúlyozott maradjon, és a legkülönbözőbb helyzetekben helyt tudjon állni. Ehhez valóban nagy erőre, fegyelemre és önkontrollra van szükség.
Hogyan látja ma a nemzeti tanács révén a kisebbségi érdekérvényesítés lehetőségeit? Miben látja a legnagyobb kihívást?
– Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mi, vajdasági magyarok választhatunk nemzeti tanácsot, ez pedig a világon nem minden kisebbség esetében egyértelmű. Az MNT biztosítja számunkra, hogy törvényes keretek között, államilag elismert intézményrendszert működtessünk. Az a tény, hogy magyar nyelven lehet tanulni az óvodától egészen az egyetemig, amelyet különböző ösztöndíjprogramok is támogatnak, hatalmas érték. A legnagyobb kihívást mégis az jelenti, hogy mindezek ellenére nehéz itthon tartani az embereket. A lehetőségek azonban adva vannak, ugyanakkor kihasználásukhoz tájékozottságra és egyéni kezdeményezésre van szükség.
Hogyan látja a vajdasági magyar fiatalok érvényesülési lehetőségeit?
– A mai fiatalok előtt a szülőföldjükön minden korábbinál több lehetőség áll nyitva. Az oktatási támogatások már az óvodától kezdve egészen a felsőoktatásig kísérik a diákokat, hallgatókat. Az MNT komplex hallgatói ösztöndíjprogramja, a kollégiumi elhelyezés lehetősége, a szerb nyelvi felzárkóztató képzések, a felvételi-felkészítő programok, valamint a diplomahonosítás mind hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok könnyebben boldoguljanak. Emellett meghatározó szerepet tölt be a Prosperitati Alapítvány tevékenysége is. Az alapítvány pályázati lehetőségeket kínál házvásárlásra, támogatja a kezdő vállalkozókat, a mezőgazdasági fejlesztéseket, valamint mentorprogramokkal és különféle képzésekkel is hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok megerősödjenek a szülőföldjükön. Korábban nem volt példa ilyen átfogó támogatási rendszerre a vajdasági magyar közösség életében. Aki él velük, megtalálhatja a módját annak, hogy itthon építse fel a jövőjét. Természetesen ehhez munkára van szükség, hiszen eredmények sehol sem születnek erőfeszítés nélkül. A befektetett idő és energia azonban hosszú távon meghozza a gyümölcsét.
Mit adott Önnek a külföldi tapasztalat?
– Mindenekelőtt nyitottságot és magabiztosságot. Azt az élményt, hogy idegen földön, ismeretlen környezetben is meg tudom állni a helyem, és képes vagyok jól teljesíteni. Emellett kapcsolatokat és barátságokat is hozott, valamint mélyebb tiszteletet más kultúrák iránt. Felébresztette bennem a folyamatos fejlődés, a tanulás és az utazás iránti vágyat. Talán a legfontosabb mégis az önmeghatározás volt. Egy ponton világossá vált számomra, hol helyezkedem el a világban, mi az, ami igazán fontos számomra, ki vagyok, és honnan jövök.
Két leánygyermek édesanyjaként milyen jövőt kíván a lányainak? Melyek a legfontosabb értékek, amelyeket szeretne átadni nekik?
– Azt szeretném, ha egy olyan világban élnének, ahol számítanak az emberi kapcsolatok. Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című könyve nyomán fogalmaznék, és én inkább a lét elviselhető nehézségeit kívánnám a lányaimnak. Hogy legyen erejük megvívni a saját harcaikat, és mindezt becsülettel, őszintén, szorgalommal és kitartással tegyék.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
