Újabb vendéggel szeli az utakat a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós műsorának legújabb évada számos újítással tért vissza mind az online felületekre, mind pedig az újság hasábjaira. A volán mögött két új riporterrel is találkozhatnak, hiszen Kállai Göblös Nikoletta mellett ezentúl Gulyás Réka és Dér Dianna, napilapunk topolyai és szabadkai újságírói is feltűnnek majd. Az anyósülésre is új vendégek ülnek be. Műsorainkban továbbra is bemutatjuk a vajdasági közélet szereplőit, de olyan személyeket is, akik a háttérben végeznek fontos munkát. Új lendülettel és tartalmas beszélgetésekkel várja Önöket minden pénteken 18 órakor a Taxi a Magyar Szó Facebook-oldalán, Youtube-csatornáján és az online felületén, a szerkesztett interjút pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Az elmúlt akadémiai év számos kihívást tartogatott az egyetemek részére, a rendhagyó körülmények pedig nemcsak az oktatás menetére, hanem a tanárok és hallgatók mindennapjaira is kihatottak. A 2024/25-ös tanév tapasztalatairól, következményeiről és az új tanév indulásáról beszélgettünk dr. Bagi Ferenc tartományi felsőoktatási és tudományügyi segédtitkárral, az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karának professzorával, tanszékvezetőjével, aki első kézből látta és tapasztalta, hogyan alakultak a folyamatok a felsőoktatási intézményekben.
Ahogyan az előző interjúban említettük, nem volt zökkenőmentes az elmúlt akadémiai tanév. Ön hogyan tekint vissza rá?
– Ez a „nem volt zökkenőmentes” igazából egy enyhe kifejezés. Ha teljesen őszinték akarunk lenni, és a kezünket a szívünkre tesszük, akkor az elmúlt tanévet akár felemásnak vagy összeeszkábáltnak is nevezhetjük. Természetesen voltak kivételek, például a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, amely mindezek ellenére a megszokott módon működött, és egy kerek, szép akadémiai évet zárt, de az újvidéki székhelyű karokon viszont augusztus végéig online oktatás folyt. Én például augusztusban tartottam meg az óráimat. Nem volt szerencsés időszak, ráadásul eltörölték a kötelező részvételt az online órákon, így egyáltalán nem hasonlítható össze egy rendes tanévvel. Szeptember elején kezdődtek a vizsgaidőszakok. Egymás után volt szinte az összes, de például a Mezőgazdasági Karon novemberben is tartottunk plusz két vizsgaidőszakot. Gyakorlatilag minden héten vizsgáztattak a tanárok. Ez elég fárasztó volt, és valljuk be, ez a sűrű vizsgázás bizonyos értelemben kritériumcsökkentést is jelenthetett. Ezekre a heti vizsgákra ugyanis nem lehetett olyan alaposan felkészülni, mintha minden a rendes ütemben zajlott volna.
Hogyan hatott Önre a tehetetlenség érzése?
– Ez valóban jelen volt, és bizonyos pillanatokban egy kicsit megalázónak éreztem olyan értelemben, hogy az ember nem mehet be a saját laborjába vagy munkahelyére dolgozni. Még ha épp nincs is órája, a projektumok akkor is futnak. Amikor egy nem hivatalos személy beáll az ajtóba és nem enged be, miközben az ember harminc éve dolgozik ott, ez enyhén szólva is furcsa helyzet. Valahol mindenki vesztese a 2024/25-ös tanévnek, és nemcsak anyagilag, hanem a hírnév szempontjából is. A történések nyomot hagytak a hangulatban és egy-egy intézmény megítélésében is. Az egyetemisták is vesztesek abban az értelemben, hogy nem tanulhattak rendesen vagy egyáltalán sehogy, illetve voltak olyanok is, akik már a záróvizsga előtt álltak, és nem tudták befejezni a tanulmányaikat. Ha úgy nézzük, nekik anyagi veszteségeik is lehetnek, hiszen munkába állhattak volna, ehelyett várniuk kellett arra, hogy befejezhessék az évet. Egy huszonéves valószínűleg még nem gondol a nyugdíjára vagy a ledolgozott éveire, de amikor az ember már abban a korban van, mint én, akkor bizony az az egy év kiesés is számít.
Megindult az új tanév az Újvidéki Egyetem karain is. Vissza tudtak állni a dolgok a rendes kerékvágásba vagy legalább megközelítették azt?
– Úgy érzem, még mindig lapul ott egy kis félelem, hogy vajon így halad-e tovább vagy normalizálódik minden. Szerencsére azt mondhatom, hogy a tanév indulása alapvetően rendben zajlott. Még most is iratkoznak a felsőbb éves egyetemisták, ezért ez a kezdet kissé felemás egyelőre. Úgy érzem, idő kell ahhoz, hogy a bizalom visszaépüljön mind a tanárok, mind az egyetemisták oldalán. Helyre kell állnia annak az alapnak, amelyre az egész felsőoktatás épül. Ez pedig nem más, mint hogy az intézmények oktatással foglalkozzanak, a céljuk pedig az legyen, hogy minél jobb szakembereket képezzenek.
Hányan jelentkeztek a hazai felsőoktatási intézményekbe, és mennyi magyar nemzetiségű hallgató választotta a hazai egyetemeket?
– Összesen több mint 9000 férőhely áll rendelkezésre az elsőévesek számára, az állami támogatott és az önköltséges helyeket együtt számítva. Idén valamivel több mint négyezer hallgató nyert felvételt, ami jelentős különbség, ha a tavalyi tanév adataival vetjük össze az idei beiratkozási számokat. Azt látjuk, hogy jelentős visszaesés mutatkozik azokon a karokon, ahol az előző tanévben nem folyt oktatás. Gondolok itt a jogtudományi karra, amely több mint 35 százalékos kiesést könyvelt el. A Természettudományi, illetve a Mezőgazdasági Karon is körülbelül 30 százalékos a csökkenés, míg a Technológiai Karon mintegy 20 százalékos. A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon viszont nincs visszaesés, hiszen ott a tanév rendben zajlott. Ami a magyar hallgatók számát illeti, úgy látom, hogy ebben az Európa Kollégium jelentősége egyértelműen érzékelhető. Ez a magyar közösség számára kiemelten fontos intézmény idén lett tízéves, és az idei adatok kifejezetten biztatók, sok elsőéves költözött be a kollégiumba, aki egyben beiratkozott elsőéves hallgatóként az egyetemre is. Úgy vélem, ennek köszönhető, hogy az Újvidéki Egyetem magyar egyetemistáinak száma nem csökkent számottevően. Az Európa Kollégium ugyanis nemcsak lakhatást biztosít a fiataloknak, hanem közösséget is nyújt számukra, a nevelőtanárok és a kollégium munkatársai gondoskodnak róluk, támogatják őket, ami erős megtartó erőt jelent.
Hogyan tekint az új tanévre? A tartományi titkárság milyen lépéseket tud tenni a normális működés érdekében?
– Ami a tartományi titkárság munkáját illeti, megemlíthető, hogy az idei évben viszonylag későn írták ki a pályázatokat a viszontagságos tanév miatt. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni a magyar érdekképviselet szerepét, hiszen ezeken a pályázatokon jelentős magyar érdekeltségű eredmények születtek. Ami pedig az elkövetkező tanévet illeti, valahol reménykedem abban – bár lehet, kissé régimódian hangzik –, hogy visszaáll egyfajta rend, hogy a hallgató azért lesz az egyetemen, hogy minél többet megtanuljon, a tanár pedig azért, hogy tudásának a legjavát adja.
Nyitókép: Dr. Bagi Ferenc: Az Európa Kollégium nagy szerepet játszik abban, hogy a magyar ajkú hallgatók az újvidéki karok egyikét válassza. (Kállai Göblös Nikoletta felvétele)
