Újabb vendéggel szeli az utakat a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós műsorának legújabb évada számos újítással tért vissza mind az online felületekre, mind pedig az újság hasábjaira. A volán mögött két új riporterrel is találkozhatnak, hiszen Kállai Göblös Nikoletta mellett ezentúl Gulyás Réka és Dér Dianna, napilapunk topolyai és szabadkai újságírói is feltűnnek. Az anyósülésre is új vendégek ülnek be. Műsorainkban továbbra is bemutatjuk a vajdasági közélet szereplőit, valamint olyan személyeket is, akik a háttérben végeznek fontos munkát. Új lendülettel és tartalmas beszélgetésekkel várja Önöket minden pénteken 18 órakor a Taxi a Magyar Szó Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján és az online felületén, a szerkesztett interjút pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Ezúttal Kartali Róbert okleveles újságíró, rádiós műsorvezető, a Hét Nap főszerkesztője foglalt helyet az anyósülésen. Pályafutását az egykori Szabadkai Rádióban kezdte műsorvezetőként, majd újságíróként és szerkesztőként is dolgozott. Ebben az időszakban a Hét Nap és a Vajdaság Ma internetes hírportál tudósítójaként is tevékenykedett. Öt éven át Szabadka város képviselő-testületének kabinetfőnöke volt, utána a magánszektorban szerzett tapasztalatokat. 2018-ban tért vissza a Hét Nap szerkesztőségéhez, ahol több éven át főszerkesztő-helyettesként kamatoztatta tudását és tapasztalatát, most pedig főszerkesztőként bizonyítja, hogy elhivatottsága, szakmai alázata és embersége méltóvá teszi a vezetői szerepre. Közvetlen természete nemcsak a mindennapokban, hanem a szerkesztőségi munkában is meghatározó. Munkája során fontosnak tartja a nyitottságot, a hatékony kommunikációt és a kompromisszumkészséget. Életvidám, empatikus, pozitív személyiség, akinek a család az egyik legfontosabb érték. Hivatása egyben a szenvedélye is. Szabadkai utunk során egyebek mellett a szakmáról, a vezetői kihívásokról és a Hét Nap jövőjéről beszélgettünk.
Mi volt az első feladat, amit fontosnak tartottál, miután átvetted a főszerkesztői szerepet?
– Először is méltón elbúcsúztattuk az előző főszerkesztőt, Tóth Líviát, és megköszöntük mindazt, amit a lapért tett. Lényegesnek éreztem, hogy ezután személyesen is elbeszélgessek a kollégákkal – négyszemközt, őszintén –, mert kíváncsi voltam, ki hogyan látja a Hét Nap jövőjét, és mit tehetünk együtt azért, hogy egy olyan munkahelyi légkört alakítsunk ki, amelyben mindenki jól érzi magát és inspiráltan dolgozik. Meggyőződésem, hogy ha valaki szívesen jár be a munkahelyére, annak a jókedve és elkötelezettsége a munkája minőségében is visszatükröződik.
Volt olyan élményed, ami előrevetítette, hogy újságíró lesz belőled?
– Már gyerekkoromban érezhető volt, hogy ebbe az irányba sodor az élet. A nagyapám szenvedélyes hírfogyasztó volt, a Magyar Szó megvásárlása szinte szent kötelességnek számított. Amikor Kupuszinán náluk töltöttem a hétvégéket, gyakran én kaptam a feladatot, hogy a templomból hazafelé menet megvegyem az újságot. Vasárnaponként az ebédhez mindig szólt a rádió, benne a hírekkel, amelyeket aztán a család együtt elemzett, megbeszélt. Amikor nem voltam elég felkészült egy-egy témában, mindig szégyelltem magam, és ez ösztönzött arra, hogy olvassak, kérdezzek, tájékozódjak és figyeljem a világ eseményeit. Idővel már én is bátran be tudtam kapcsolódni a beszélgetésekbe. Újságírónak lenni számomra a világ egyik legszebb hivatása. Lehetőséget ad arra, hogy megismerjem az embereket, felfedezzem a világot, és nap mint nap új témákban mélyedjek el. Nincs két egyforma napom, és nem köt munkaidő. Ez a fajta szabadság számomra felbecsülhetetlen érték.
Milyen kihívásokkal néztél szembe az utóbbi időben, és hogyan sikerült túllendülnöd rajtuk?
– Kihívás mindig akad, és olykor az ember hajlamos túlvállalni magát. Velem is megtörtént. Annyira hajtottam, hogy a szervezetem végül megálljt parancsolt. Egy súlyos sérülés miatt hónapokra parkolópályára kerültem. Hosszú lábadozás várt rám, de már jól vagyok. Megtanultam, hogy muszáj felállítani a fontossági sorrendet. Első helyen mindig a család áll. A munka természetesen fontos, de meg kell találni az arany középutat. Ha este úgy fekszem le, hogy mindent megtettem a családomért és a munkámért is, akkor nyugodt lelkiismerettel zárom a napot. Így élem ez életem.
Hogyan látod az újságírás jövőjét a következő tíz évben?
– A következő évtized nagy kérdése a mesterséges intelligencia lesz, amit a barátunkká kell tenni, nem az ellenségünkké. Ha nem vesszük fel a ritmust, lemaradunk. Okosan, tudatosan kell használni, tanulni belőle és a javunkra fordítani, mert hatékonyabbá, gyorsabbá teheti a munkánkat.
Hogyan látod a Hét Nap szerepét a vajdasági magyar közösség életében?
– A Hét Nap jövő tavasszal lesz 80 éves. Nyolc évtizede minden héten megjelenik. A lap a vajdasági tájékoztatás egyik oszlopa. A XXI. század digitalizációja azonban arra késztet bennünket, hogy újrapozicionáljuk magunkat. Fiatalos, kreatív csapattal dolgozom, és közösen munkálkodunk azon, hogy a hetilap új lendületet kapjon, és lépést tartson a modern világ elvárásaival. Már hónapokkal ezelőtt hibrid formára váltottunk: az újságban QR-kódok vezetnek bővített online tartalmakhoz, fotógalériákhoz, podcastokhoz, interjúkhoz. Online felületeinken pedig gyorsjelentésekkel hívjuk fel a figyelmet a következő, szerdai lapszámban megjelenő bővebb írásokra. Így a két megjelenési forma kiegészíti egymást. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy bizonyos eseményekről csak napokkal később, a nyomtatott lap megjelenésekor számoljunk be. A gyors reagálás ma már alapelvárás.
Milyen örökséget szeretnél hátrahagyni főszerkesztőként és újságíróként?
– Elsősorban nem szeretnék felelőtlen ígéreteket tenni a példányszám növeléséről. A digitális korban ez nem lenne reális. Számomra az a legfontosabb, hogy a Hét Nap szerkesztőségét olyan formában adhassam tovább, mint ahogyan átvettem: egy élő, működő, nyomtatott hetilapként. Azt szeretném, ha a lap továbbra is hétről hétre megjelenne legalább ekkora példányszámban, és az olvasók ugyanúgy szeretnék, becsülnék és örömmel vásárolnák, mint eddig.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
