Immár a negyedik évadában robog a Magyar Szó Taxi, napilapunk videós műsora. Akik követik, azok már jól tudják a koncepciót, akik nem, azoknak pedig gyorsan bemutatnám: minden héten beül mellém valaki a Taxi anyósülésére, akivel autókázás közben különféle témákról beszélgetünk. A műsorban felbukkannak a már korábbról ismert arcok, de igyekszünk olyan személyeket is bemutatni, akik eddig meghúzódtak a háttérben, azonban munkájukkal nagyban hozzájárulnak egy-egy intézmény működéséhez vagy egy adott közösség életéhez. Az elkészült műsorunkat a Facebook-oldalunkon, a YouTube-csatornánkon és az online felületünkön tekinthetik meg, az interjú szerkesztett formáját pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
Pálfi Krisztián számára a sport nemcsak hivatás, hanem életforma is. Gyerekkora óta a mozgás tölti ki a mindennapjait, és ma már másokat is segít ebben. Ha mégis más területet kellene választania, a rendezvényszervezésben találná meg önmagát – irányítani és szervezni ugyanis legalább annyira szeret, mint edzéseket tartani. Kikapcsolódni is csak a sport által tud: egy közös edzés a barátokkal számára is feltöltődést jelent. Egy olyan emberrel beszélgettünk, akinek szenvedélye és munkája tökéletes összhangban van.
Nemrég kezdődött a 10. Multikulturalizmus tábor. Mit kell tudnunk erről az eseményről?
– Megfigyeltük a táborozókat, különösen azokat, akik már korábban is részt vettek a táborban, sokan évről évre visszatérnek hozzánk. Az első napon még gyakran azt vesszük észre, hogy kissé tartanak a sátorozástól. Többen nagyvárosból érkeznek, és eleinte nem lelkesednek az ötletért, hogy sátorban aludjanak. A negyedik nap végére azonban egészen megváltozik a hozzáállásuk: boldogan, örömmel búcsúznak, és nem azért, mert végre vége van a tábornak, hanem azért, mert valóban jól érzik magukat. Olyan élményt nyújtunk nekik, ami miatt szívesen visszajönnek jövőre, vagy akár két év múlva is, amint újra lehetőségük adódik. Kétszer négy napig tart a tábor. Az első turnus pénteken ért véget, a második pedig ma kezdődött és kedden zárul, egy közös ünnepséggel. A négy nap során számos esemény várja a gyerekeket, a programot nem is annyira ügyességi vetélkedők, inkább ügyességi játékok jellemzik. Ezeknek egy része homokos területen zajlik, több játékot a medencében vagy a betonpályán játszanak. Az idén szerettünk volna egy kicsit megújulni, így új programokat is beillesztettünk: lesz például egy Quiz Night-szerű vetélkedő, egy Ki mit tud?, valamint egy város, kincskereső játék is.
Hogy indult a sportkarriered, és merre vezetett az utad?
– Hétéves koromban kezdtem el kajakozni, és 23 éves koromig űztem válogatott szinten. Végigjártam a korosztályos válogatott minden szintjét: bekerültem a serdülő-, ifjúsági, majd a felnőtt válogatottba is. Amikor 23 évesen elvégeztem az egyetemet, döntenem kellett: folytatom a sportkarriert, vagy inkább a magánélet és a munka irányába indulok meg. Az utóbbit választottam. Szerencsére sikerült jó állást találnom, jelenleg középiskolai testnevelő tanárként dolgozom. Emellett négy éve kollégámmal, Szebivel megalapítottuk a Bro’s Gym Sportegyesületet, amely azóta szépen működik. A leggyakoribb célkitűzés, amelynek megvalósítása kapcsán felkeresnek, az a testzsírszázalék csökkentése, vagyis a fogyás. Emellett sokan fordulnak hozzám izomtömeg-növelés kérdésében is, a kettőt gyakran együtt kezeljük. Ugyanakkor egyre több olyan vendégünk is van, aki valamilyen egészségi problémával fordul hozzánk: gerincferdüléssel, váll- vagy térdfájdalommal. Ezekben is tudunk segíteni, és örömmel tesszük. A legtöbben azonban az életmódváltás miatt jönnek, főleg, amikor közeleg a nyár, és szeretnének formába lendülni.
Visszatérve saját sportéletemhez, a kajakozás után még három-négy évig amerikai focit edzettem, jelenleg hobbiszinten űzöm a CrossFitet, és rendszeresen futok is.
Véleményed szerint miért választják sokan inkább a személyi edzőt a csoportos órák helyett? Mi a te tapasztalatod ezzel kapcsolatban?
– Úgy gondolom, ez nagyjából 50-50 százalék. Azok, akik a személyi edzést választják, általában azért teszik, mert értékelik, hogy az edző kizárólag rájuk figyel. Egyéni edzésen csak őket javítják, csak velük beszélgetnek, és teljesen személyre szabott figyelmet kapnak. Sokan szeretik ezt a fajta meghittséget, főleg azok, akik nem szeretnek mások előtt edzeni, vagy egyszerűen jobban érzik magukat, ha nincsenek „szem előtt”. Számukra az edzést egy biztonságos, zárt térben bonyolítjuk le, így hatékonyabban érzik magukat.
A másik oldalon ott vannak azok, köztük én is, akik inkább csoportban szeretnek edzeni. Én világéletemben nehezen vettem rá magam arra, hogy egyedül induljak edzeni. Olyankor, amikor délutános voltam az iskolában, nem motivált az, hogy délelőtt egyedül eddzek. A csoportos órákon teljesen más a hangulat: látjuk, motiváljuk, húzzuk egymást, és közösen dolgozunk. Sokkal vidámabb és közvetlenebb a légkör. Persze az egyéni edzés is lehet jó hangulatú, de a csoportos edzéseken gyakran beszélgetünk is egy-egy téma kapcsán, így gyorsabban telik az idő, és könnyebben megy a munka is.
Mennyire látod életképes szakmának vagy pályának a személyi edzősködést egy kisebb közösségben?
– Ha az ember szívét-lelkét beleadja, és a tudását is folyamatosan fejleszti, akkor nagyon is életképes pálya. Egyre többen jelentkeznek edzésre, mert ráébrednek arra, hogy az egészség a legfontosabb az életben. Lehet bármid, anyagi javak, siker, ha nem vagy egészséges, azok mit sem érnek. Éppen ezért örömmel tölt el az, hogy egyre többen vállalják az életmódváltást, és hajlandóak tenni az egészségükért, legyen szó mozgásról vagy táplálkozásról.
Sokan luxusnak tartják azt, ha valaki személyi edzőhöz fordul. Te mit gondolsz erről?
– Mindig azt tanácsolom annak, aki sportolni szeretne, különösen a kezdőknek, hogy legalább kezdetben járjon személyi edzőhöz. Amikor új vendég jön hozzánk és elmondja, hogy teljesen kezdő, mindig azt javasolom, hogy az első egy-két hónapban dolgozzon edzővel. Ilyenkor megtanulja a gyakorlatok helyes kivitelezését, a megfelelő ismétlésszámokat, és edzés közben lehetőség nyílik arra is, hogy beszélgessünk a táplálkozásról. Ez nem luxus, hanem egy tudatos, megalapozott döntés, amivel elkerülhetőek a sérülések, a rosszul berögződő mozgásminták, és sokkal gyorsabb, biztonságosabb fejlődés érhető el. Egy jó indulás nagyon sokat számít.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
