Az utóbbi hónapokban olyannyira elterjedt a koronavírus-fertőzések száma, hogy november végén Szabadkán is rendkívüli helyzetet hirdettek. Több Covid-rendelő is alakult, melyek előtt nap mint nap kígyózó sorokban várakoznak a polgárok a tesztelésre.
A 21 éves M. Nelli, szabadkai származású lakos egészségügyi nővérként dolgozik egy magyarországi kórházban. Lapunknak elmondta, maga is átesett a betegségen, de már jól van és visszatérhetett munkahelyére.
– Szerencsésnek mondhatom magam, mert a betegségem alatt, sok más személlyel ellentétben, nekem nem volt olyan rossz az állapotom. Nem tudom, hogy ez a koromnak vagy másnak köszönhető-e. Nem lehet visszavezetni azt, hogy kitől fertőződhettem meg, viszont a munkám miatt számítottam arra, hogy előbb-utóbb engem is érinteni fog a betegség. Kesztyűt és maszkot állandó jelleggel használtunk a kórházban, a rendszeres fertőtlenítés is egyértelmű egy ilyen intézmény esetében – mondta a fiatal lány.
M. Nelli kezdetben gyengének érezte magát, és elmondása szerint érezte, hogy valami lappang a szervezetében.
– Hirtelen lett melegem, mondhatni hőhullámaim voltak, a fejem nagyon fájt, és ezek a tünetek nem akartak maguktól elmúlni. A torkomban csak enyhe fájdalmat tapasztaltam, lázam ugyan nem volt, de úgy éreztem, mintha a szervezetem a lázat akarná legyőzni. A szagokat és az ízeket egész idő alatt éreztem. Mindezt jeleztem a feletteseimnek, elmondtam nekik, hogy én szívesen dolgoznék, de nem érzem jól magam. Berendeltek és leteszteltek. Mikor kiderült, hogy pozitív vagyok, akkor tíz napig tartó karanténba kerültem. Lázcsillapítót, fejfájás-csillapítót, C-vitamint szedtem, Coldrexet, teát ittam, és ezzel a terápiával öt nap alatt kifeküdtem a betegséget, vagyis tünetmentes lettem – mesélte a gyógyulási folyamatát Nelli.
Egészségügyi nővérként más szabályok vonatkoztak Nellire, azaz két negatív teszteredménnyel mehetett vissza a munkahelyére.
– Mivel tünetmentes voltam, ezért nekem kellett bemenni a tesztelésre. Az orrból és torokból vett minták alapján (PCR teszt) pozitívak lettek az eredményeim, így maradtam újabb 10 napos karanténban. Ezt a vizsgálatot legalább ötször megismételték. A pozitív eredmények ellenére furcsa volt, hogy nem voltak tüneteim, ezért az orvosom elrendelt egy gyorstesztet, ami viszont negatív lett. Így felmentettek a karantén alól és visszatérhettem a munkahelyemre. Az orrból és torokból történő mintavétel valóban kellemetlen érzés, különösen akkor, amikor mélyebbre dugták a pálcikát. A sok teszteléstől már fájt a nyálkahártyám. Kibírtam őket, mert csak 2–3 percig tartottak – részletezte az egészségügyi nővér.
Nelli számára a 21 napig tartó bezártság volt a legnehezebb. Senkivel sem találkozhatott, szüleitől távol volt, ezért ismerőseit kérte meg, hogy bevásároljanak neki a karantén ideje alatt.
– Tudom magamról, hogy gyorsan kiheverem a betegségeket, ezért számítottam arra, hogy ezen is gyorsan túl leszek. A legnehezebb az egészben inkább az egyedüllét volt, annak ellenére, hogy azt gondoltam magamról, bírom a magányt. A szüleim sajnálták a velem történteket, főleg azt, hogy nem tudnak a közelemben lenni. Mindennap beszéltünk egymással, és láthatták, hogy jól vagyok, úgyhogy nem aggódtak túlságosan – mondta M. Nelli. Elárulta, nem fél az újabb megbetegedéstől, úgy véli, minden egészségügyi dolgozó előbb-utóbb el fogja kapni a koronavírus-fertőzést.
– Ha megtudjuk, hogy a koronavírus-tesztünk pozitív, akkor ne ijedjünk meg, próbáljunk a pihenésre koncentrálni. Természetes, hogy ilyenkor először a legrosszabbra gondolunk, de igyekezzünk sokat pihenni, olvasni, feltöltődni, amennyire lehet! Gondoljunk erre a helyzetre úgy, hogy egyszer el fog múlni, nem tart örökké – javasolja Nelli.
