Hogyan bánt Mamuzsich Lázár az ellenfeleivel?

Száztíz évvel ezelőtt, 1916. július 25-én hunyt el Mamuzsich Lázár egykori szabadkai polgármester, aki 1884 és 1902 között, tizennyolc évig állt városunk élén. Ezzel mind a mai napig ő a leghosszabb hivatali idővel rendelkező polgármesterünk. A Bácskai Hírlap 1916. augusztus 1-jei számának reggeli kiadásában közöltek egy visszaemlékezést, amit Pleszkovics Lukács, Mamuzsich Lázár barátja és tisztelője írt. Ebben egy emlékét osztotta meg az olvasókkal az elhunyt polgármesterről. A kerek évforduló alkalmából e heti tárcánkban e levelet közöljük.
„Ügyvédjelölt voltam 1899-ik évben boldogult Milozavlyevics Milán ügyvédnél. Ugyanekkor a szent Teréz plébánián Mamuzsich Mátyás prépost volt a plébános. Milozavlyevics ügyvéd és Mamuzsich Mátyás prépost is akkoriban a legnagyobb politikai ellenfelei voltak Mamuzsich Lázár polgármesternek és alig volt közgyűlés, hogy az ellenfelek nagy csatákat ne rendeztek volna. Milozavlyevics a szt. Teréz plébániának, szemben lakott és úgy a szt. Teréz temploma körüli egész tér, mint a szt. Teréz plébánia, a Milozavlyevics és a Janiga féle házak előtti utca végig por és sártenger volt a szerint, amint száraz avagy esős időjárás tartott. Parkírozásnak akkor még nyoma sem volt.
Egy délután 4 óra tájban Milozalyevics ügyvéd éppen diktált ügyvédi irodájában, amidőn sietve bejött az irodába Mamuzsich Lázár polgármester volt huszárja, Orcsics Tamás és szószerint e szavakat használta katonás tisztelgés után: »a tekintetes polgármester ur kérdezteti: itthon van-e a nagyságos ügyvéd ur?« Milozávlyevics végig mérte tekintetével a »tisztelegj« állásban feleletre várakozó polgármesteri huszart és csak annyi válaszolt idegesen: »Nincs itthon.« A huszár ismét katonásan tisztelgett és távozott. Félóra sem telt el ezután, amidőn Milozavlyevics ügyvéd háza előtt megállt egy fiakker és kiszállt belőle – Mamuzsich Lázár polgármester s egyenesen az ügyvédi irodába, tartott, Milozavlyevics tovább diktált, mintha – senki sem jött volna be irodájába, Mamuzsich polgármester pedig kis várakozás után bejelenti, hogy sürgős megbeszélni valója volna a »nagyságos« ügyvéd úrral, mert »úgy a Szent Teréz templom körüli teret, mint a plébánia, és a Milozavlyevics háza előtti utcaterületet parkiroztatni akarja: szeretné a legnagyobb politikai ellenfeleinek lakásaik elé szép parkot létesíteni: nekik sár és por helyett szép zöld virágos teret és egészséges levegőt teremteni és az a kérése: mondja meg a nagyságos ügyvéd ur, hogy miképen szeretné, miképen kivánja a parkírozást, ő a tekintetes polgármester eljött, hogy rendelkezzék vele a nagyságos »ügyvéd ur.« »Semmi rendelkezésem nincs«, volt Milozavlyevics ügyvéd válasza, mire Mamuzsich Lázár megjegyezte, hogy akkor majd a saját ízlése és tudása szerint fogja a munkálatokat elvégeztetni s ezzel illedelmesen elköszönve távozott.
Alig múlt el negyedóra a polgármester távozása után, mosolyogva jött Milozavlyevics ügyvéd, irodájába néhai prépost plébános: Mamuzsich Mátyás és látni s hallani kellett a két hatalmas fegyvertárs beszélgetését: »Miló nálad is volt a polgármester?« – kérdezte a prépost. »Volt« felelte Milozavlyevics. »Mondta, hogy mit akar?« kérdi a prépost. »Igen mondta, hogy az orrunk elé parkot készít, hogy kellemes illatos levegőt szijjunk« – válaszolja mosolyogva Milozavlycvics. »Mit szólt ehhez Miló? Ez megint lefőz minket!« mondja a prépost. »Schwindli lesz az egész« jelenti ki Milozavlyevics. »De Miló ez nem szokott tréfálkozni, hiszen láttad, hogy mikor legjobban támadtam, megcsinálta nekem a szép plébániát, javíttatta a templomot, én azt hiszem, most is lefőz minket« mondotta a prépost.
Még így tartott a beszélgetés Milozavlyevics és a prépost között, amidön mint a föld alól megjelentek a parkírozás helyén városi munkások városi fuvarosok, városi mérnökök és megkezdték a munkát a parkírozáshoz. Ijedten jöttünk ki mindnyájan az irodából az ügyvéd, a prépost, én és néztük: milyen teljes erővel kezdik kihányni a régi fákat, tisztitani a teret. Milozavlyevics a városi mérnöknek, aki a munkákat vezette, bejelenti, hogy a háza előtti olajfát nem engedi kivágatni. A mérnök azt válaszolja, hogy utasítása az, hogy mindent kikeli vágni és ezért az olajfát is kivágja. Midőn Mamuzsich polgármester meghallja az olajfára vonatkozó kívánságot, megmaradt – az olajfa Milozavlyevics háza előtt, de megszületett pár hét alatt az a szép park is, amely Szt. Teréz templomnál ma is látható – de elég elhanyagolt állapotban.” – olvashatjuk Pleskovics Lukács levelében. 
A fentiekhez még hozzátették: „Így bánt Mamuzsich Lázár polgármester az ő politikai ellenfeleivel.”