A szabadkai Városháza a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme. Nem csupán egy épület, hanem az egész régió kiemelkedő kulturális és történelmi jelképe, a magyar szecessziós építészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. Az épület mai napig tartó töretlen népszerűségét és jelentőségét látva, lapunk ezen sorozatában a Városháza megépítésének főbb momentumait, a hozzá kapcsolódó meghatározó személyeket, egyes elemeit, illetve a felújítási munkálatokat mutatjuk be részletesen. Célunk, hogy olvasóink közelebb kerüljenek ehhez az építészeti remekműhöz, és megismerjék azokat a részleteket is, amelyek felett a mindennapi rohanásban gyakran elsiklunk. Sorozatunk tizennegyedik részében a városháza titkos szimbólumairól olvashatnak.
A szabadkőművességet a szakirodalom olyan titkos szerveződésként határozza meg, amelynek tagjai elismert, független egyének. A csoport elsődleges célja a szellemi és erkölcsi önfejlesztés, valamint a mindenség összefüggéseinek megismerése. Ezen elvek mentén a tagok közösen tevékenykednek a társadalmi fejlődésért és annak előmozdításáért. A szervezet működésében és gondolkodásmódjában központi szerepet játszanak a szimbólumok. A szakértői megfogalmazások szerint szimbólumnak tekinthető minden olyan kifejezés, elnevezés vagy vizuális elem, amely a mindennapi használatból jól ismert, ám a megszokott, közvetlen jelentésén túlmutató, sajátos többlettartalommal és elvont jelentéssel bír. Mint azt a 2012-ben megjelent Városháza-Szabadka című tanulmánykötet magában foglalja, a szabadkai Városházán is felfedezhetőek ehhez kapcsolódó szimbólumok.
A Sárga terem – amely egykor a főispán székhelye volt – feletti toronycsúcson egy kovácsoltvas díszgömb található. Ez a glóbusz az univerzumot jelképezi, a főkörén vagy egyenlítőjén pedig az állatövi jegyek ábrázolásai futnak körbe. A hermetikus és az asztrológiai tanok szerint a bolygók állása alapvetően befolyásolja az emberi sorsot és a személyiségjegyeket. A városvezetés és a képviselő-testület munkájának otthont adó Zöld terem felett magasodik az épület 76 méter magas főtornya, amelynek csúcsdísze jelentős változásokon ment keresztül az elmúlt évszázadban. A tervezők eredetileg a Nap ábrázolását szánták a torony tetejére. A szabadkőműves ikonográfiában a Nap a fényt, az életet szimbolizálja. Ezt az elképzelést később megváltoztatták, a Nap-szimbólum helyett egy keresztet helyeztek el a torony csúcsán, közvetlenül a város kovácsoltvas címere felett. A második világháború után berendezkedő kommunista adminisztráció 1949-ben eltávolította a keresztet és a címert. Helyükre a rendszert szimbolizáló vörös, ötágú csillagot szerelték fel. A kereszt 1994-ben került vissza eredeti helyére.
A Nap ábrázolásai jelenleg is megtekinthetők az épület két alacsonyabb, az északkeleti és a délnyugati tornyán. Emellett a homlokzaton több helyen megjelenő városi címert is napsugarakat formázó motívumok övezik. Az épület északnyugati, északkeleti és délkeleti sarkán elhelyezkedő lapos tornyok csúcsát egységes, fehér mázas Zsolnay majolikából készült elemek díszítik. Ezek a plasztikák száras „kővirágokra” emlékeztetnek, amelyekből a négy égtáj irányába szív alakú motívumok ágaznak ki.
Az építészettörténeti háttér alapján ez a formai megoldás a gótikus építészetből öröklődött át a szecesszióba. A gótikában a támfalak tetejét lezáró karcsú tornyocskákat, az úgynevezett fiálékat gyakran zárták le hasonló, csúcsos kialakítású „kőrózsákkal”. A népies szecesszió formavilágában az ornamentika már kifejezetten az erdei nefelejcsre emlékeztet. Ez a virágmotívum egyfelől a szabadkőművesek nem hivatalos jelképe, másfelől a jótékonyság szimbóluma. Rejtett szabadkőműves szimbólumokat fedezhetünk fel a Városháza belterében is. Ezekről sorozatunk következő részében írunk.
Nyitókép: Szabadkőműves szimbólum a szecessziós remekművön / Fotó: Molnár Edvárd
