Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Žikica Jovanović Španac utca a Bajnát helyi közösségben található és egy partizán néphős nevét viseli.
Žikica Jovanović Španac 1914. március 17-én született Valjevóban. Nem sokkal születése után, július 28-án kitört az I. világháború. Édesapját besorozták a szerb hadseregbe, édesanyjával és idősebb fiútestvérével pedig sokat költöztek, így igyekezve elkerülni a háború viharait. A háború után Žikica befejezte a négy általánost, majd 1925-ben a valjevói gimnáziumba iratkozott be, ahol főleg az irodalom iránt mutatott nagy érdeklődést. Baloldali elköteleződése miatt azonban kizárták az iskolából, így tanulmányait kénytelen volt Belgrádban folytatni. Itt bekapcsolódott az ifjúsági mozgalomba, valamint szülővárosában a királyi diktatúra idején segítette az akkor már illegális kommunista párt munkáját. Az 1935-ös parlamenti választásokon az Egyesült Ellenzék listájának kampánytevékenységében vállalt aktív szerepet. A lista a szavazatok 37 százalékát érte el, mégis csak a mandátumok 18 százalékát kapta meg. Ekkor Valjevóban az ellenzékiek, köztük Žikica is, tüntetéseken tiltakoztak a választási csalások ellen. Ugyanebben az évben a kommunista párt Žikicát felvette a tagjai közé. 1936-ban a neves belgrádi lap, a Politika újságírója lett a bűnügyi rovatnál, de innen kommunista beállítottsága miatt hamar elbocsájtották. Ugyanebben az évben tört ki a spanyol polgárháború, amelyet Žikica élénk figyelemmel kísért. 1938-ban, miután diplomázott, elment Spanyolországba, ahol a nemzetközi brigád jugoszláv egységének tagjaként harcolt Franco csapatai ellen. Részt vett többek között az aragóniai front harcaiban és az erbói csatában. Miután 1939-ben Franco csapatai elfoglalták Madridot és véget ért a polgárháború, Žikica a nemzetközi brigáddal együtt Franciaországba menekült, ahol fogolytáborba került. 1940-ben kalandos körülmények között sikerült visszatérnie Jugoszláviába, és folytatta a kommunista pártban a tevékenységét. Miután 1941-ben a németek és szövetségeseik megszállták az országot, fegyveres felkelést kezdett szervezni Nyugat-Szerbiában. Egységével 1941. július 7-én Fehértemplomnál végrehajtotta az első fegyveres akciót. E napot később a titói Jugoszláviában a megszállók elleni felkelés kezdeteként ünnepelték. Žikica egységével azután is Nyugat-Szerbiában maradt, miután a partizán főerők Szandzsákra vonultak vissza. Žikica 1942. március 12-én egy a csetnikekkel és a szerb kollaboráns hatóságok egységeivel vívott tűzharc során esett el. Žikica Jovanović Španacot 1945. július 6-án néphőssé nyilvánították. Később számos közintézményt, közterületet neveztek el róla, emlékműveket emeltek tiszteletére.
A Žikica Jovanović Španac utca a dualizmus korában a Hideg utca nevet viselte, majd az I. világháború végét követő impériumváltás után Mrazović utcává nevezték át. Az utca Avram Mrazovićról egy 1756 és 1826 között élt zombori szerb pedagógusról, íróról, városi tanácsnokról kapta a nevét. Jelenlegi nevét az 1960-as években kapta.
Nyitókép: Az utca korábban Avram Mrazović nevét viselte / Fotó: Patyi Szilárd
