Megtartotta nyilvános doktori hangversenyét hétfőn este a szabadkai zsinagógában Paskó Csaba karnagy. A fellépés a doktori munka művészeti részét képezi.
A hangverseny Paskó Csaba számára egy újabb előrelépés a doktori cím felé, amiért már három éve dolgozik. Elmondta, a művészi doktori cím megszerzése során fontos szempont volt, hogy a művészeti alkotás a tudomány és a művészet területén is újdonságot tartalmazzon.
Arnold György 11 tételes egyházzenei műve, a Missa Sparta nemcsak művészeti alkotásként fontos, hanem jelentős társadalmi üzenetet is hordoz. A kompozíció egy közösség önarcképe: annak a városnak a történetét idézi meg, amelyben magyarok, bunyevácok, horvátok és németek éltek együtt. Ez a sokszínű közösség a zenében, a hitben és a kölcsönös tiszteletben találta meg azt a kapcsot, amely összetartotta tagjait.
Arnold György munkássága jelentősen hozzájárult Szabadka zene- és kultúrtörténeti fejlődéséhez. A 18. századi zeneszerző fektette le Szabadka első nem hivatalos zeneiskolájának alapjait, kórust alapított, és olyan módszertani megoldásokat alkalmazott, amelyekkel a szabadkai zenekultúrát Közép-Európa kulturális szintjére emelte.
– Az alkotás nagyon sokáig ott volt az íróasztalomban, és várta az alkalmat, hogy egyszer erőt és időt találjak arra, hogy revideálásra kerüljön, kéziratból modern partitúrába. Innentől kezdve tehát adva volt a doktori hangverseny kihívása, hogy revideáljak valami újat, amivel eddig senki sem foglalkozott. Arnold György munkásságáról ugyan sokat beszélünk, de még senki sem vette a fáradtságot, hogy alkotásait felelevenítse, feltárja, mert művei szanaszét kerültek az idők során: hol Budapesten, hol Pozsonyban, hol Eszéken találhatjuk meg őket – nyilatkozta Paskó Csaba, ismertetve munkájának újszerűségét.
A hangverseny közreműködői, az eszéki akadémia kórusa, Magyarország legjobbjai közé tartoznak: Szabóki Tünde, Cser Péter, Megyesi Zoltán és Heim Mercedes. Paskó Csaba nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy számára különlegesnek bizonyult ez a közreműködés, hiszen újra felelevenítette egy kicsit az Osztrák–Magyar Monarchia zenei korszakát.
– Magyarország, Vajdaság, Eszék egy kicsit összekapcsolódik. A zene az a nyelv, amit mindannyian beszélünk. Függetlenül attól, mi az anyanyelvünk, a zenén keresztül tudunk a legjobban kommunikálni. Nagyon jók voltak az elmúlt napok próbái három nyelven is: szerbül, magyarul, horvátul. Igyekeztem tiszteletben tartani az eszékieket és a magyarokat is. Tehát egy kicsit így újraszületett az Osztrák–Magyar Monarchia. Mindaz, amit itt, Szabadkán látunk, amire büszkék vagyunk, legyen az a szecesszió, legyenek azok a zenei hagyományok, amikre építünk, és amik gyakorlatilag Szabadkának a büszkeségei, most egy kicsit újraéledtek, itt megjelentek, és úgy gondolom, hogy van mire büszkének lennünk, van múltja ennek a városnak, s aki ezt a múltat ismeri, az stabilan áll a jelenben és reménnyel tekint a jövőbe – mondta Paskó Csaba.
Nyitókép: Fotó: Molnár Edvárd
