Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul e sorozatban.
A Mesterházy Kálmán utca a Karađorđe út mentén található és egy Szabadkán született magyar festő nevét viseli.
Mesterházy Kálmán 1857. május 3-án született Szabadkán, de egyéves korában elkerült Budapestre. Zenésznek készült, Fernagyi Ferenc zongoratanárnál tanult, ám 14 éves korában eltörte a kezét. Ezért orvosi tanácsra fel kellett adnia zenei pályáját. A művészettel nem hagyott fel, hanem festeni kezdett. A budapesti Központi Főrajztanoda növendéke volt 1871 és 1873 között, amelyet kitüntetéssel végzett el. Tizenegy munkájával szerepelt az 1873-as bécsi világkiállításon, ahol elismerésben részesült. Az Országos Mintarajziskola és Tanárképző növendéke volt 1874-ben. Az intézmény három évfolyamát végezte el, majd saját műtermet nyitott. Mesterházy igen sokoldalú festővé vált, festett tájképeket és portrékat, valamint olajképeken kívül készített akvarelleket, krétarajzokat, tusrajzokat. Első rajzai 1880-ban az Ország-Világ című képes hetilapban jelentek meg. Mesterházy 1881-ben rövid időre visszatért szülővárosába, Szabadkára. Műtermét a Gombkötő utcában rendezte be, és kiállítást tartott az egyik szabadkai iskola tantermében, amelyet az adott év augusztus 15-én nyitottak meg. Bár a szabadkai hírlapírók igyekeztek nagy hírveréssel felhívni a város polgárainak a figyelmét e nagy művészeti eseményre, a kiállítás végül anyagi kudarccal zárult. Pedig Mesterházy kiállítása volt az első ilyen jellegű rendezvény városunkban, sőt a mai Vajdaság egész területén. Mesterházy ezenkívül még kétszer járt Szabadkán. Amikor 1888-ban itt járt az a hír járta, hogy őrá bízzák a Szent Teréz-templom restaurálási munkáit. Itt-tartózkodásakor 1895-ben pedig a helyi sajtó arról cikkezett, hogy a Szent György- és a Rókus-templom oltárképeinek megfestésével bízzák meg. Végül egyik megbízást sem ő kapta meg. Mesterházy egyébként gróf Zichy Jenővel együtt azon fáradozott, hogy a vidéki városok polgáraival is megkedveltesse a festőművészetet. Ebből a célból kiállításokat szerveztek Debrecenben, Székesfehérváron és Kolozsváron, amelyek a szabadkainál jóval sikeresebbek voltak. Mesterházy 1891-ben festőiskolát nyitott Budapesten. Egyik alapítója volt a magyar képzőművészek és műpártolók egyesületének, a Nemzeti Szalonnak. Az 1894. március 12-én Budapesten megtartott alapító közgyűlésen az egyesület elnökévé gróf Zichy Jenőt és Vastagh Györgyöt, alelnökké Margitay Tihamért, titkárrá Palmer Kálmánt, míg műtárosnak Mesterházy Kálmánt választották meg. Mesterházy 1898. január 14-én önkezével vetett véget életének. Búcsúlevelében idegállapotával és anyagi nehézségével magyarázta tettét. A szabadkai születésű festő életrajza megtalálható Gajdos Tibor Szabadka képzőművészete című könyvében. Rövid ismertetőnk is e munka alapján készült.
A Mesterházy Kálmán utca az 1870-es években a Fütyös utca nevet viselte, majd átnevezték Szép utcává, amely nevet a dualizmus korának végéig viselte. Az I. világháború végét követő impériumváltás után Skoplje utca (Skopljanska utca) nevet kapta. Mai elnevezését a II. világháború után kapta és azóta őrzi a Szabadkán született tragikus sorsú magyar festő nevét.
Nyitókép: Az utca a dualizmus korában a Szép utca nevet viselte / Fotó: Patyi Szilárd
