A Szekeres László Alapítvány pincehelyiségében megrendezett SzekerEST rendezvénysorozat csütörtöki eseményén ezúttal a kihalófélben lévő szakmák világát mutatták be. Az est vendége Rákosi György órásmester, a Vályi Órás Iskola intézményvezetője volt, aki Kihalófélben lévő szakmák nyomában – órásmesterség címmel tartott ismeretterjesztő előadást.
Rákosi György előadásában a szakma történeti és technológiai fejlődéséről, valamint a jelenlegi kihívásokról beszélt. Mint fogalmazott az okosórák ugyanazzal a hatással vannak a mindennapjainkra, mint a kvarcórák voltak a hetvenes években – utalva arra, hogy a technológiai fejlődés újra és újra próbára teszi a hagyományos órás szakmát. Az órásmester kiemelte, hogy bár az 1970-es években sokan a mechanikus órák eltűnését jósolták, a 1990-es évektől újra fellendült az érdeklődés a klasszikus, kézzel készült szerkezetek iránt.
– Sokan megtalálták a nagypapa óráját, és szerették volna felújíttatni. Így indult el a vintage órák korszaka, amely megmentette a mesterséget attól, hogy teljesen feledésbe merüljön – mondta a szakember.
Rákosi György szerint a mai okosórák hasonló hatással bírnak, mint korábban a kvarcórák:
– A fiatalok ma elsősorban okosórát hordanak – ez már inkább informatikai eszköz, amin néha még az időt is meg lehet nézni – jegyezte meg. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kézzel készült, karbantartott mechanikus órák maradandó értéket képviselnek.
– Ezek az órák túlélték a világháborúkat is. Ha az ember gondozza őket, még az unokájának is lesz mit továbbadnia – emlékeztetett Rákosi György.
Az előadás második felében a szakma helyzetéről is szó esett. A mester rámutatott, hogy bár korábban jelentős hagyományai voltak az órásképzésnek, az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent a szakmát tanulók száma.
– Régen 14 éves gyerekek kerültek be az órásiskolába, ma már felnőttképzésben, érettségivel lehet csak tanulni. A legtöbben nem maradnak a szakmában – van köztük mérnök, orvos, közgazdász is, akik hobbiból sajátítják el az órásmesterséget – mondta.
Az előadó emellett az alkatrészellátás nehézségeire is felhívta a figyelmet, mivel a gyártók egyre szigorúbban szabályozzák, kinek biztosítanak alkatrészt, és sok esetben csak azoknak a mestereknek, akik rendszeresen továbbképzéseken vesznek részt.
– Még így is van olyan szerkezet, amire a gyár azt mondja, hogy nem javítható és küldjük vissza – mondta.
A rendezvény kísérőprogramjaként Tóth László vajdasági órás ritka órákból összeállított kiállítása is megtekinthető volt, amely átfogó képet adott az időmérés mesterségének történeti fejlődéséről és technikai sokszínűségéről.
