November 11-e, az I. világháborút lezáró compiègne-i fegyverszüneti egyezmény aláírásának évfordulója, hazánkban állami ünnep. Az idén azonban egy másik, kerek évforduló is éppen erre a napra esik. Nyolcvan évvel ezelőtt, az akkori Jugoszláviában 1945. november 11-én tartották meg az alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat. Ezek voltak a háború utáni első választások az országban, ám azokra az ellenzéki pártok bojkottja mellett került sor, és csak egyetlen lista, a Josip Broz Tito vezette Népfront vett részt rajta. Így ezek a voksolások az egypárti diktatúra kiépülésének egyik állomásaként vonultak be a történelembe. Az akkori hatalom azonban a látszat kedvéért biztosított egyfajta alternatívát, az úgynevezett névtelen urna formájában. Ebbe az urnába azok dobhatták be voksukat, akik nem kívántak a Népfrontra szavazni. Érdekes, hogy akkor a nagy arányú írástudatlanság miatt a választók nem szavazólapok, hanem gumigolyócskák segítségével szavaztak. A golyókat kellett a Népfront vagy a névtelen urnába bedobni. De hogyan zajlottak ezek a választások Szabadkán, és miként szavaztak városunk polgárai nyolcvan évvel ezelőtt? Erre keressük a választ e heti tárcánkban a Magyar Szó korabeli beszámolói alapján.
1945 őszén a Népfront választási nagygyűlések tömkelegét tartotta meg szerte az országban, annak érdekében, hogy megszerezze a szavazatok többségét. Városunkban november 4-én tartották meg a választások előtti utolsó nagy tömegrendezvényt.
„Mint az ország számos központjában vasárnap Szuboticán is nagy népgyűlés volt. A város főterét a dolgozó nép sok ezer főnyi tömege lepte el és e sorokban magyar, horvát, szerb néptársak sorakoztak egymás mellett transzparensek, zászlók, virágdíszek és arcképek alatt. A lelkes népgyűlés előhírnöke volt a választásnak és az azon várható győzelemnek.
A gyűlést Damjanov Jaksa a szuboticai kerületi Népfront elnöke nyitotta meg és rövid bevezető szavai után Szubotica vendége Gregorics Pávle a szövetségi kormány horvátországi minisztere lépett az emelvényre.
Gregorics miniszter beszéde bevezetőjében foglalkozott a népfelszabadító harc nagy vívmányával, a testvériséggel és egységgel, amely egyben a Népfront alapprogramja is” – olvasható a Magyar Szó november 5-ei számban.
A választás másnapján, november 12-én megjelent Magyar Szóban még nem közölték a választások eredményeit, csupán a délután 4 órára vonatkozó részvételi adatokat. Címlapon arról számoltak be, hogy „határtalan lelkesedés és ünnepi hangulat” volt a választásokon, valamint hogy a „vajdasági szavazók számaránya kitűnő”. A szabadkai részvételről a következőket írták:
„Szubotica városának, járásának és kerületének lakossága zárt sorokban nagy számban vonult fel a történelmi jelentőségű választásokra.
A különböző szavazóhelyeken már délután 4 óráig megfordult a szavazók többsége. Délután 4 óráig Szubotica választó polgárainak 72,5 százaléka leszavazott. Az egyes választói körzetek közül Hajdujáráson és Palicson délután fél 4 óráig a választók 98 százaléka leszavazott. Bajmokon délután 4 óráig a választók 84 százaléka leadta szavazatát. Molon is már a délutáni órákban három szavazóhelyen leszavaztak a választók.”
A választás vajdasági eredményeit a Magyar Szó november 13-ai számában közölték. Ezek közül a szabadkai eredmények figyelemre méltóak, ugyanis városunkban igen magas volt a névtelen urnára leadott szavazatok aránya. Országosan a választásokon a 8 383 455 választásra jogosult személyből 7 432 469-en szavaztak, ami 88,66 százalékos részvételt jelentett. A Népfront listájára 6 725 047 szavaztak, azaz 90,48 százalék míg a névtelen urnába 707 422-en, vagyis 9,52 százalék. A Népfrontra a legnagyobb arányban megközelítőleg 97 százalékban Montenegróban szavaztak. A névtelen urnába legnagyobb arányban, 19,35 százalékban, a Vajdaságban szavaztak és Szlovénia sem maradt le sokkal a maga 17,77 százalékával. A szabadkai körzetben, amelyhez akkor egyébként hozzá tartozott a topolyai és a zentai járás, valamint Zenta városa is, összesen 167 013 szavazóból 151 139-en adták le voksukat, ami 90,4 százalékos részvételt jelentett. Ebből 108 695-en szavaztak a Népfrontra, ami 65 százalék, a névtelen urnába 42 437-en, ami 25 százalék. A népi parlament tartományi listájára pedig 96 233-an szavaztak, ami 63 százalék, míg a névtelen urnába 54 702-en, ami 31 százalék. Ez utóbbi kimagasló eredmény. Még Belgrádban sem adták le szavazatukat ilyen magas arányban a névtelen urnába. Ott ez az arány 18,47 százalék volt. Egyszóval városunk polgárainak egy jelentős része elutasította a kiépülő kommunista diktatúrát.
Az első többpárti választásokat csak 1990 decemberében tartották meg az országban, bár az egyenlő feltételek itt sem voltak biztosítottak. Az első valóban szabad és demokratikus választásokra 2000 decemberéig kellett várni.
Nyitókép: Szavazás nyolcvan évvel ezelőtt / Fotó: bbc.com
