Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Toncs Gusztáv utca a Sétaerdő helyi közösségben található zsákutca, amely a szabadkai gimnázium egyik tudós tanárának nevét viseli.
Toncs Gusztáv a Csongrád megyei Szegváron született 1859. november 28-án, de életpályája jelentős része Szabadkához kötődik. Érettségi után a budapesti egyetem bölcsészkarára iratkozott magyar–filozófia szakra, emellett közgazdasági képzést is szerzett. A tanári vizsgát 1881-ben tette le bölcseletből és magyar nyelvből. Irodalomtanári pályáját a szabadkai gimnáziumban kezdte meg és itt is maradt harminc éven át. A magyar nyelv mellett tanított filozófiát és logikát, átmenetileg történelmet, földrajzot, természetrajzot, továbbá hosszabb ideig görög-pótlót az általa írt tankönyv szerint. Toncs Gusztáv ezen intézmény falai között, a neves helytörténész, Iványi István és a filológus Loósz István mellett, a századforduló Szabadkájának három „tudós tanárának” egyikévé vált.
Rendszeresen publikált a megye és a város szinte valamennyi lapjában: a Szabadkai Hírlapban, a Bácskai Ellenőrben, a Bácskai Hírlapban, a Bácsmegyei Naplóban, de írt a Budapesti Hírlapban is. A kor pedagógiai lapjaiban is számos publikációja jelent meg, köztük a Magyar Pedagógiában, a Hivatalos Közlönyben, a Tanáregyesületi Középiskolai Szemlében és a maga szerkesztette Tanügyi Lapokban. Több kötet szerzője, írt többek között Mikes Kelemenről, Petőfi Sándorról, Széchenyi Istvánról, Kossuth Lajosról, valamint Loósz Istvánnal közösen tankönyvet is kiadott. Emellett angolról fordított elbeszéléseket, színműveket és verseket, köztük Byron és Walter Scott műveit. Tudományos munkájának elismerése, hogy 1888-ban a Természettudományi, 1933-ban pedig a Filozófiai Társaság tagjává választották. Szervezője és gyakori előadója volt az 1898-ban megindult Szabadkai Szabad Líceum elnevezésű szellemi műhelynek.
Tanítványai között találjuk Csáth Gézát, Kosztolányi Dezsőt és Sztrókay Kálmánt. Arról, hogy Toncs Gusztáv milyen pedagógus volt, Kosztolányi egy 1926-ban írott levele árulkodik, melyben az akkor már neves író „ifjúkorom kedves tanárának” nevezte Toncsot. Toncs 1900-ban pályázott a gimnázium igazgatói posztjára, de alulmaradt Kosztolányi Árpáddal szemben. 1909-ben aztán otthagyta a gimnáziumot és megalapította a szabadkai Felső Kereskedelmi Iskolát, amelynek első igazgatója lett. Bár Toncs pályája során a felekezetek és a nemzetek közötti együttműködést hirdette, 1920 után a délszláv államban ellehetetlenült.
A kereskedelmi iskola és igazgatói állása megszűnt. Így 1922-ben könyvtárát eladta és Magyarországra költözött. 1924-ben Dabason telepedett le, ahol magániskolát működtetett, 1928-as nyugdíjba vonulásáig ebből élt. Élete utolsó éveit A tudományok rendszere című fő művére fordította, amelyet két héttel halála előtt fejezett be. 1938. november 26-án hunyt el Budapesten. Bár utolsó könyvét a családja ki akarta adni, annak nagy része a II. világháború során megsemmisült. Toncs Gusztáv életét Dér Zoltán A tudós tanár című, 1972-ben megjelent könyvében írta meg, amely alapján ez a kis ismertető is íródott.
A Toncs Gusztáv utca és környéke az I. világháború után kezdett kiépülni, ekkor utalva rá, hogy egy zsákutcáról van szó, a Zárt (Zatvorena) utca nevet viselte, majd a II. világháború alatt a Telep utca nevet kapta. Az utca a II. világháború után kapta mai nevét, és azóta őrzi Kosztolányi „ifjúkori kedves tanárának” emlékét.
Nyitókép: Az utca Kosztolányi és Csáth tanárának nevét viseli / Fotó: Patyi Szilárd
