Az I. világháború az emberiség egyik legpusztítóbb fegyveres konfliktusa volt. Európa népeinek a boldog békeidők évtizedei után négy évig tartó folyamatos megpróbáltatást kellett átélniük. A korabeli újságok megsárgult lapjai arról tanúskodnak, hogy a háború az élet minden területén éreztette hatását. Szabadkától a világháború frontjai messze voltak, mégis azokban az években a mi városunk sem maradt ki a szenvedésből és a nélkülözésből. Az egykori szabadkai lapokban számos érdekes vagy éppen megdöbbentő riportot, tudósítást találunk ebben a témába. A Délvidék (a korábbi Bácskai Napló) című napilap 1917. október 11-ei számában például arról írtak, hogy a háború miatt fellépő anyaghiány hogyan befolyásolta Szabadka fogászati ellátását.
„A fogkultura elmaradottsága az oka, hogy a szabadkai férfiak, nők és gyermekek legnagyobbrésze rosszfogu. Es ezekkel a rossz fogakkal küzdő közönségre a legnagyobb csapást mérte most a
háború, lehetetlenné teszi a fogak megjavítását.
Tudjuk jól, hogy a bunyevác lányok és menyecskék nem sajnálnak semmi pénzt sem egy-egy aranyfogért és egy szabadkai fog orvos kijelentése szerint majdnem naponta akad olyan páciens ezek között, aki az első, teljesen ép fogait leszerelteti, csak azért, hogy arany koronát tetethessen rá.
Csakhogy csillogjanak a fogai. Dehát ez nem tartozik a fogak ápolásához.
Azokban a szabadkai házakban, ahol fogorvosok laknak, (vagy laktak), többnyire még künn van a régi, békebeli reklám: a kis üvegtok, üvegemeletkékkel és polcokkal, melyeken portól meglepetten pihen a müfog, a kitömött vagy aranyfog, a platina-szájpadlás, valamint a halványlilára festett iny is. Már ezekből a reklámdolgokból is eltűnt az aranyfog és a platina szájpadlás, – Olyan ritka mind a kettő, hogy mutatóban sem maradhat az utcán, még szemcsalogatónak se. A reklámfogba az arany helyett ezüst plomba került és a platinát bádog pótolja” – olvashatjuk a napilapban.
A riportban egy névtelenségbe burkolózó „kitűnő, nagyon keresett” fogorvost is megszólaltattak, aki a következőket nyilatkozta a Délvidéknek:
„– Mint mindenütt, úgy a fogorvosi pályán is nagyon érezhető már a háború. Nincs anyag; ami van, nem elsőrendű és hozzá majdnem megfizethetetlen drága.
Kaucsukot most egyáltalán nem lehet kapni. Ezelőtt még pár hónappal kaptunk és azért, ami békében 70–100 fillérbe került, most azért fizetünk 20–25 koronát. Azonban már az sem volt olyan minőségű, mint a régi. Arany a háború elején volt (23 karátos) 3000–3200 korona, ma már felül van a 12000 koronán. Most már aranyat is csak nehezen és minimális mennyiségben lehet kapni. Platina szeges fogakat egyáltalában nem kapunk. Íme, egypár adat, aminél ma olcsóbban nem lehet dolgozni: egy arany korona 100–120 kor., egy teljes fogsor 5–600 korona, egy tömés 15–20 korona Egy aranyfog: 500 korona.
Ami aztán csudálatos, a közönség egy nagy része még ma is azt szeretné, hogy hitelbe dolgozzunk. Igen sokan anyagilag jól állnak, nem akarnak fizetni. Egy hölgytől fogorvosa tiz darab tiz koronást kért, de nem papírban, hanem aranyban, csak úgy akarta megcsinálni aranyfogát. A fogászat katasztrofális állapotban van, minden nap elfogyhat a készlet; fogorvosa válogatja, kinek mije van. A platinához nem szabad nyulniok; hat hónapi börtönt kaphat, aki felhasználja. Az arany drága, ezüstfogat nem csinálhatnak helyette, mert a nyállal együtt veszedelmes mérget termel. Müfog az nincs, azt kicsempészik külföldre. Jaj a rosszfoguaknak!” – állt a Délvidékben.
Érdekes, hogy mindjárt a riport alatt egy bizonyos Schäffer Géza vizsgázott fogtechnikus fogorvosi rendelőjének a hirdetését találjuk, aki azt állította, hogy nála „valódi amerikai fogak és fogsorok” kaphatóak. Alább pedig a riportnak ellentmondó reklámszöveget olvashatunk.
„Különlegességek fogászati munkákban, aranyból és platinából, valamint arany- és platinafogak, koronák és hidak, úgyszintén szájpadlás nélküli fogak. Foghúzás teljesen érzéstelenítve és fogtömések (plombálások.)” – hirdette magáról a fogorvos.
A hirdetésből egyébként az is kiderül, hogy Schäffer Géza fogorvosi rendelője a Prokesch-bérpalotában volt, a mai Corvin Mátyás utcára, a Korzóra és a Đuro Đaković utcára néző kétszintes épületben.
Nyitókép: XX. század elejei illusztráció egy fogorvosi rendelőről / Fotó: merjmosolyogni.hu
