A Marin Držić utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.

A Marin Držić utca az Újfalu helyi közösségben található, a Bajai út mellett, és egy, a Dubrovniki (magyarul Raguzai) Köztársasághoz kötődő, XVI. században élt drámaíró nevét viseli.
Marin Držić 1508-ban született Dubrovnikban, nemesi családban. Négy bátyja és két nővére volt. Az egykori befolyásos és vagyonos család születésekor már szegény volt. Dubrovnikban tanult. Harmincévesen az itáliai Sienába ment jogot tanulni. Dubrovnikot azután hagyta el, miután családjának kereskedelmi vállalkozása tönkrement és anyagi kilátástalanságba kerültek. Marin Držić is csak úgy tudott tanulmányokat folytatni Sienában, hogy a köztársaság 30 dukát ösztöndíjat ítélt meg neki. Drámaírói karrierjét is itt alapozta meg. 1541-ben a sienai városi tanács a helyi egyetem rektorhelyettesévé választotta meg. A következő évben azonban a hatóságok már eljárást indítottak ellene, egy magánháznál előadott darab miatt, amelyben Marin Držić, mint főszereplő egy szeretőt alakított. A város életében betöltött fontos pozíciója miatt azonban büntetést nem szabtak ki rá. Nehéz természete miatt azonban egyre több vitája támadt a városban, így 1543-ban elhagyta Sienát. Dubrovnikba csak 1545-ben tért vissza anélkül, hogy diplomát szerzett volna, viszont már olyan élettapasztalattal és irodalmi hatásokkal volt felvértezve, amelyet akkor csak a reneszánsz Itália tudott nyújtani. Szülővárosában egy osztrák gróf, bizonyos Christoph Roggendorf szolgálatába állt, aki mellett bejárhatta Bécset, és a gróf Konstantinápoly felé vezető útja során megismerkedhetett Szerbiával és Bulgáriával. 1550-től katolikus papként szolgált szülővárosában. 1562-től gyakran tartózkodott Itáliában, elsősorban Firenzében és Velencében. 1567-ben hunyt el Velencében.

Marin Držić drámaíróként szerzett magának hírnevet. Horvátországban a horvát drámaírás atyjaként tisztelik, de Marin Držićot a szerb irdalom is a magáénak vallja. Irodalmi munkássága azonban nehezen restaurálható. Művei kéziratokban gyakran hiányosan maradtak fenn, melyek közül a legrégebbi a XVI. század második feléből származik. Összesen tizenegy műve ismert, amelyek zöme vígjáték. Egyetlen tragédiát írt. Ez volt utolsó műve, amelynek bemutatását halála után 1559-ben engedélyeztek. Életében egy könyve jelent meg, 1551-ben.

Marin Držić utca neve többször is változott az idők során. A XIX. század második feléig a Fűzfa utca nevet viselte, majd az 1870-es évektől Calazantus utcának nevezték, amely Kalazanci Szent József nevének latin változata. Kalazanci Szent József 1557 és 1648 között élt spanyol pap, aki a piarista rend alapítójaként és az összes katolikus népiskola védőszentjeként ismert. Az 1870-es évek végén azonban az utca már a Lehel nevet viselte. Lehel a kalandozó magyarok egyik vezére volt, aki Bulcsú vezérrel együtt vereséget szenvedett a 955-ben lezajlott augsburgi csatában. A monda szerint, amikor Lehelt fogolyként a német császár színe elé vitték, kürtjével úgy homlokon csapta az uralkodót, hogy azonnal meghalt. Az utca az I. világháború végét követő impériumváltás után ismét új, a Zagorje utca (Zagorska ulica) nevet kapta. Mai elnevezését a II. világháború utáni évektől viseli.