A Régi Iparosok utcája Szabadka egykori hangulatát idézi meg. Bemutatja azokat a régi mesterségeket, melyekkel egykor foglalkoztak a térségben élők. A település sorsát lényegesen meghatározta, hogy az Európát és Ázsiát összekötő út mentén, két szemben álló hatalom, a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom határán épült. Ennek eredményeként a városban különböző nemzetiségű népek telepedtek le. Mária Terézia kiváltságlevele 1743-ban Szabadkát szabad kamarai mezővárossá nyilvánította, idővel azonban Észak-Bácska legjelentősebb közigazgatási, ipari, kereskedelmi, közlekedési és művelődési központja lett. A városban egykor sok kisiparos dolgozott, műhelyeik pedig a város magjában összpontosultak. A szabadkaiak szívesen látogatták ezeket a műhelyeket, a kor modern változásai azonban maguk után vonták azt is, hogy a kisiparos műhelyek lassan egymás után bezártak. Most ezek mintáját idézi meg a Régi Iparosok utcája, ahol helyet kapott a régi fényképész-, rádió- és tévészerelő, valamint szabóműhely, és egy múltidéző könyvesbolt mellett a rézműves mesterséget bemutató látványkirakat is.
A rézműves mesterség céhes múltját a kutatók egészen a 16. századig tudták visszavezetni. A 19–20. századi újítások és gyári termékek megjelenése azonban részben a mesterség elhalásához vezetett, másrészt új termékek készítésére ösztönözte a kisiparosokat. Sok esetben a technika továbbélését az iparművészeti, illetve népi iparművészeti céllal készített tárgyak biztosították. Az utcában lévő hagyományos szakma cégtábláján az olvasható, hogy e műhely falai között megelevenedik a réz, minden darab kézzel készül. Ez valóban jellemző volt arra a korra, amikor még minden tárgyban benne volt az alkotó szíve és lelke. A mesterember kezei között formálódtak és születtek meg a különféle lámpák, kopogtatók, gyertyatartók, kilincsek, kulcslyuktakarók és bútorveretek. A rézműves mesterműhelyekben a kovácsműhelyben használt szerszámokhoz hasonlóakat használtak, például kalapácsot, üllőt és fogót a réz megformázásához. A szolgáltatásokhoz hozzátartozott a réz- és sárgarézdísztárgyak felújítása, antik darabok restaurálása és polírozása, egyedi megrendelések és hagyományőrző darabok készítése, valamint régi lámpák, kandeláberek és harangok javítása is.
A Corvin Mátyás és a Đuro Đaković utca között létrehozott átjáró igen vonzó helyszínné vált a napokban. Nemcsak a turistákat vonzzák a látványban gazdag kirakatok. A közösségi oldalakon terjedő fotók hívogatóak a helyiek számára is, akik nemcsak szemlélődnek, hanem meg is állnak, gogy egy-egy képet jobban szemügyre vegyenek a régi mesterségeket bemutató kirakatok előtt.
Nyitókép: Fotó: Benedek Miklós
