Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? Egyebek között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Kalmár Jenő utca a Sétaerdő helyi közösségben található, és a szociáldemokrácia jeles szabadkai képviselőjének a nevét viseli.
Kalmár Jenő 1884. június 4-én született a mai Romániához tartozó Máragyulafalván. Huszonöt évesen került Szabadkára mint a kerületi munkásbiztosító igazgatója. Ekkorra már a munkásmozgalom lelkes híve volt. Korábban a máramarosszigeti sóbányák munkásainak egyik vezetője volt, közben az ottani Világosság című lapot is szerkesztette. 1909-ben elindította a Munkásbiztosító című szaklapot. E lap 2. száma már Szabadkán jelent meg mint a város első szocialista lapja, amely először havonta, majd kéthetente, 1912-től pedig hetente jelent meg. Kalmár a munkásbiztosító igazgatójaként a betegség- és baleset-biztosításból eredő munkásjogok gyakorlati megvalósításán munkálkodott. A Szociáldemokrata Párt tagjaként az I. világháború alatt és az azt követő években a város közéletének fontos szereplőjévé lépett elő. Magyarországon az első szocialista volt, aki mint listavezető diadalra vitte a szabadkai törvényhatósági bizottsági listát. 1915-ben a párt városi szervezetének vezetője lett. Az 1918-as őszirózsás forradalom szabadkai eseményeinek egyik vezetője. Tagja volt a Szabadkai Nemzeti Tanácsnak. 1918. november 13-a után, miután a szerb csapatok bevonultak Szabadkára, tiltakozott a szólásszabadság és a gyülekezési jog korlátozása, valamint a katonai cenzúra ellen, ezért letartóztatták, és a péterváradi várba zárták. A fogságból két hét után csak azzal a kikötéssel engedték szabadon, hogy Magyarországra távozik. Kalmár így 1919-ben átélte a Tanácsköztársaságot, de abban nem vett részt, mert nem értett egyet annak terrorisztikus módszereivel. Mégis, miután 1920 júliusában visszatért Szabadkára, és ismét elfoglalta helyét a kerületi munkásbiztosító élén, sajtóhadjárat indult ellene, azzal a váddal, hogy kommunista, és résztvevője volt az 1920. áprilisi szabadkai vasutassztrájknak. Kalmár a Bácskai Hírlap 1920. július 28-ai számában nyilatkozatban cáfolta a vádakat. Rámutatott arra, hogy meglátása szerint a Tanácsköztársaság éppen a munkásmozgalomnak ártott, valamint elmondta, hogy a szabadkai vasutassztrájk idején Bécsben tartózkodott, így abban nem vehetett részt. A cáfolatok ellenére 1921-ben elbocsátották a munkásbiztosítótól, helyét Nikola Bogdanović foglalta el. Kalmár ezután szűkös nyugdíjából élt, 1924-től pedig biztosítási ügynökként dolgozott. 1930. december 16-án hunyt el Szabadkán. A zsidó temetőben helyezték örök nyugalomra. Életrajza megtalálható Kalapis Zoltán Életrajzi kalauz című könyvének második kötetében, amely alapján e kis ismertető is készült.
A Kalmár Jenő utca az 1870-es évektől a Sándor, majd az 1880-as évektől a Lajos nevet viselte. Az I. világháború végét követő impériumváltás után a Borász (Vinogradarska) utca nevet kapta. Az utcát a II. világháború után nevezték el Kalmár Jenőről.
Nyitókép: Az utca a Sétaerdő helyi közösségben található/Fotó: Patyi Szilárd
