A Kragujevaci áldozatok utcája

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben
Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Kragujevaci áldozatok utcája a Sétaerdő helyi közösségben található és az 1941-ben a német megszállók által elkövetett kragujevaci mészárlás áldozatainak emlékét őrzi.
A megszálló német csapatok 1941. október 19-e és 21-e között követtek el tömeges kivégzéseket Kragujevacon. A mészárlás ürügye az volt, hogy a németek szeptember végén összetűzésbe kerültek a partizánokkal és a csetnikekkel. Ennek során félúton Bara és Ljuljaci települések között 10 német katona életét vesztette, 26 pedig megsebesült. Ezért Franz Friedrich Böhme, a németek szerbiai főparancsnoka, október 10-én kiadta a parancsot, mely szerint minden egyes megölt német katonáért 100 embert, minden egyes sebesültért 50 embert kell agyonlőni. Ennek értelmében megtorlásul összesen 2300 civilt kellett kivégezni. A kivégzésekre a parancsot Otto Desch őrnagy, a kraljevói 749. ezred parancsnoka adta ki, majd továbbították azt Paul König őrnagynak, a kragujevaci 724. ezred parancsnokának. Kragujevacon az első letartóztatások már október 18-án megkezdődtek, amikor 70 zsidót és kommunistát fogtak el, de e számot a megszállók kevesellték. A következő napon, október 19-én a német csapatok a Kragujevac környéki Mečkovac, Grošnica és Maršić faluba vonultak ki. A németek mindhárom települést felgyújtották és ártatlan civileket mészároltak le összesen több, mint 400 embert. Október 20-án a vérengzés Kragujevac utcáin folytatódott. A németek lezárták a városból kivezető összes utat, és letartóztattak minden 16 és 60 év közötti férfit. A katonák még a helyi gimnáziumba és az általános iskolákba is bevonultak, és a tanárokkal együtt az ötödik osztálytól kezdve minden diákot elhurcoltak. A kivégzések már aznap este megkezdődtek. A megszállók a civilek két csoportját hurcolták a harmadik tüzérezred laktanyájának udvarába, ahol agyonlőtték őket. A németek a legnagyobb mészárlást október 21-én követték el a katonatemető mögötti lőtéren, ahol 2300 embert végeztek ki, köztük 60 tizenöt évnél idősebb gimnáziumi tanulót, 134 kiskorút, akik nem jártak iskolába, és 23 tizenöt évnél fiatalabb gyermeket. A II. világháború után az akkori hatalom az áldozatok számát 7000 főre tette, a történelemtudomány mai állása szerint azonban a mészárlásnak megközelítőleg 2800 áldozata volt. Kragujevacon a mészárlás helyén 1953-ban emlékpark létesült, ahol 1976-ban egy múzeumot is átadtak rendeltetetésének.
A Kragujevaci áldozatok utcája a dualizmus korában a Herceg utca nevet viselte. Az I. világháború végét követő impériumváltás után átnevezték Kragujevac utcává. Šumadija e központi városa azért érdemelhetett ki utcanevet az új délszláv államban, mert Kragujevac 1818 és 1841 között a Szerb Fejedelemség fővárosa volt. Egy 1950-es szabadkai várostérkép szerint az utca a II. világháború után megtartotta a Kragujevac nevet. Mai elnevezését az 1960-as évek elején vette fel, és azóta őrzi az 1941-es mészárlás áldozatainak emlékét.