A Stipan Kopilović utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben
Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Stipan Kopilović utca a Bajnát helyi közösségben található, és vidékünk egykoron ismert, de méltatlanul feledésbe merült festőjének, az impresszionizmus bácskai képviselőjének nevét viseli.
Stipan Kopilović, vagy ahogy a magyar források emlegetik: Kopilovity István, 1877. március 24-én született Bajmokon, egy szegény földművescsalád hetedik gyermekeként. Az általános iskolát szülőfalujában végezte el, majd kitanulta a borbélymesterséget és faluborbélyként kezdett el dolgozni. Vendégei azonban felfigyeltek képeire, amelyeket műhelyében állított ki. Az egyik vendégének ajánlásával és a kalocsai érsekség ösztöndíjával 1900 és 1902 között Budapesten, Morelli Gusztáv, a neves festő és grafikus tanítványaként csiszolhatta tehetségét. Ez után a Bajor Királyi Akadémián tanult Peter Halm grafikusművész tanítványaként. Kopilović 1904-ben visszatért Bajmokra. Itt a falu által rendelkezésére bocsájtott tanteremben rendezte be műtermét. Ebben az évben Schóber Béla készített vele interjút, amely a Bácsország című megyei képeslap október 9-ei számában jelent meg. 1907/08-ban, miután a bajmoki templom jelentős bővítésen esett át, Kopilović az újonnan épített templomrészeket festette ki. Emellett ebben az időszakban járt Párizsban, Firenzében és Rómában. Harcolt az I. világháborúban. Meg is sebesült. Budapesten kórházi lábadozása alatt ismerkedett meg majdani feleségével, Mikó Terézzel. 1919-ben a Tanácsköztársasághoz fűződő események résztvevője volt. Ezért később a fehérterrortól tartva visszatért szűkebb pátriájába, Bácskába, és családjával Topolyán telepedett le. Itt a társadalombiztosítási hivatal vezetőjeként tevékenykedett, de csakhamar kapcsolatba került a helyi festőkkel. Velük együtt alakította meg 1923-ban a rövid életű Vajdasági Képzőművészeti Társaságot. Kopilović 1923 szeptemberében Szabadkán az akkori Arany Bárány Szállóban megrendezett szabadkai képzőművészek kiállításán többek között Oláh Sándorral, Balázs G. Árpáddal és Bárányi Károllyal együtt állította ki képeit. Életében ez volt az egyetlen kiállítás, amelyet ismerünk. 1924. március 18-án hunyt el Topolyán, agyhártyagyulladás következtében. Egy hónappal halála után műveit a szabadkai kaszinóban a szabadkai képzőművészek kiállításán állították ki. Neve azonban gyorsan feledésbe merült. Vázlatai eltűntek. Életművéből csak valamivel több, mint egy tucat festménye és a bajmoki templomban található négy falfestménye maradt fenn az utókor számára.
A Stipan Kopilović utca a dualizmus korában a Nyíl utca nevet viselte, majd az I. világháború végét követő impériumváltás után Görbe utcára (Kriva ulica) nevezték át. Mai elnevezését a II. világháború után kapta. Az utca azóta is őrzi vidékünk e jeles festőjének emlékét.