A parkok napja alkalmából különleges eseményre került sor szombaton Szabadkán. A Szabadkai Kortárs Galéria negyedik alkalommal szervezett tematikus sétát, ezúttal a hangsúlyt a Raichle Ferenc parkra és annak történeti környezetére helyezve. Az esemény célja az volt, hogy a résztvevők minél jobban megismerjék a város egyik legjelentősebb zöldövezetének múltját és átalakulását.
A séta a Raichle-palotánál vette kezdetét, amely ma a Szabadkai Kortárs Galériának ad otthont. A parkot körülvevő paloták közül ez épült fel utolsóként, és ma is a város egyik legkülönlegesebb, szecessziós ékkövének számít.
A Raichle Ferenc park, amely korábban Mária Terézia és Lenin nevét is viselte, a 19. század második felében született meg egy korábban ingoványos, mocsaras területen. A terület feltöltése az 1880-as években kezdődött el, körülbelül másfél évig hordták ide a homokot, és ezzel megkezdődött a városrész, park kialakítása. A séta során az is elhangzott, hogy a parkot díszítő idős platánfákat is ekkoriban, 1888–1889-ben ültették, és ezek ma is kiemelkedő díszei a városnak.
A séta során szó esett a közterek szobrainak történetéről is. Szabadkán a 19. század végén még ritkaságnak számítottak a köztéri szobrok, de a város fejlődésével megjelentek az első emlékművek, például Erzsébet királyné (Sissi) szobra is itt volt. Külön figyelmet kapott Ivan Meštrović, a híres jugoszláv szobrász, aki több emlékművet is készített Szabadkának.
A sétán résztvevők megtudhatták, hogy a park valaha jóval nagyobb területet foglalt el, egészen a bíróság épületéig húzódott. A gondosan kialakított parkot egy négy épületből álló palotasor veszi körül, amelyekről szintén részletes ismertetőt kaptak az érdeklődők.
Az első bérpalota, amiről részletes ismertetőt kaptak a résztvevők, Macskovity Titusz polgármester – aki 1884-től 1902-ig szolgálta a várost – beruházásából épült. Ő építtette meg a palotasort elindító első bérpalotát, ezzel szemléltetve, hogy az előzőleg ingoványos, majd feltöltött terület lakhatásra és fejlesztésre alkalmas. A palota neoreneszánsz stílusban épült, és Macskovics Titusz tervezte. Külön érdekesség még, hogy itt élt maga Raichle Ferenc is, amíg az ő háza készült. A második Vermes Lajos bérpalotája, ami 1892-ben készült el, eklektikus stílusban, sok díszítőelemmel, Jedlička János tervezésével. A következő palota Leovics Simoné, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte, és 1893-ban épült fel. Ez a bérpalota más mint a többi, ennél az épületnél nincs tökéletességre való törekvés, továbbá, míg az előbbieknél vízszintesen, addig itt a homlokzat függőlegesen tagolt. Emellett a tetőt Zsolnay cserép fedi, az ablakoknál pedig megjelenik a tulipánmotívum, amely az 1900-as évektől kezdődően, a tulipánmozgalom révén, jelentős szimbólummá válik a magyar nemzeti identitásban. Az utolsó palotát Lichtneckert Károly építette, ami 1897-ben készült, a neogótika jegyében, Macskovics Titusz tervezésével.
A résztvevők nemcsak Szabadka egyik nevezetes parkjának kialakulásával, hanem annak társadalmi és városfejlesztési jelentőségével is megismerkedhettek.
A sétát Kucor Tamara vezette, aki lenyűgöző részletességgel és helytörténeti ismeretekkel kalauzolta végig a közönséget a parkon és annak környezetén. Valamint elárulta, hogy szeptemberben is terveznek hasonló programot, ahol Raichle Ferenc további alkotásait szeretnék bemutatni.
Nyitókép: Tímár Annamária felvétele
