2024. június 13., csütörtök
SZABADKAI HISTÓRIÁK

Helyhatósági választások a romok között

Jövő vasárnap helyhatósági választásokat tartanak, a kampány is a végéhez közeledik. Szabadkán a történelem során számos alkalommal tartottak már helyi szintű választásokat. És attól függően, hogy éppen milyen rendszer állt fent, dőlt el, hogy a választóknak volt e lehetőségük valódi választásra, vagy éppen nem.
A II. világháború utáni első helyhatósági választásokat Vajdaságban és így Szabadkán is 1945. július 8-án tartották meg. Tegyük hozzá, hogy a fegyverek ekkor még csak Európában hallgattak el. A Csendes-óceán térségében még tartott a világégés. Ebben az időben a városi képviselő-testületek helyett úgynevezett városi népbizottságok voltak az önkormányzatok legfőbb képviseleti szervei. Valódi választás azonban nem volt, ugyanis csak egyetlen listára, a kommunista párthoz kötődő Egységes Jugoszláv Népfelszabadító Front listájára lehetett szavazni. Ettől függetlenül a kommunista párt június 17-én szerte Vajdaságban nagy kampányrendezvényeket tartott. A Szabad Vajdaság című napilap (a Magyar Szó elődje) június 18-ai száma szerint a városunkban megrendezett nagygyűlésen mintegy ötezer ember gyűlt össze.
„A szuboticai választási népgyülést ugyancsak vasárnap délelőtt tartották meg a város főterén. A megnyitó után Romac Paskó alezredes, a vajdasági vetési bizottság elnöke mondott nagy beszédet, amelyben megemlékezett a népfölszabaditó harc vívmányairól, vázolta a szabad demokratikus választások történelmi jelentőségét, majd fölszólította a város lakosságát, hogy teljes számban vegyen részt a választásokon. Utána dr. Hock Rezső, a tartományi Agitprop tagja mondott magyarnyelvű beszédet. Beszédében többek között a következőket mondotta:
–  Néptársaim, amikor az új választások jelentőségéről beszélünk, feltétlenül meg kell emlékeznünk arról, hogy mit jelentenek e választások a magyarság számára. Ezzel kapcsolatban két kapitális dolgot kell leszögeznünk. És pedig, először azt. hogy az uj választási törvény nem tesz különbséget Vajdaság népei között, hogy a törvény a magyarok egyenjoguságát százszázalékosan elismeri és másodszor, hogy a megválasztandó népi bizottságokban a magyarságnak biztositva van a számarányának megfelelő képviselet” – olvashatjuk a napilapban.
A Szabad Vajdaság július 8-ai számában azonban arról írtak, hogy a kampány korántsem volt olyan intenzív, ahogy azt egy új rendszer első megmérettetésétől elvárnánk. E számban megjelent riport szerint Szabadkán még a nemrég véget ért háború éreztette hatását.
„Szubotica októberben fejezte be a háborút, de a pusztítás és pusztulás nyomai durván és szinte érintetlenül állják a vártát a város megsebzett utcáin. Romok, por, rossz kövezet és csend, mindenütt. Még a vasúti park tépett és halvány zöldje sem nyújt vigasztalást a szemnek. Sorok, hosszú sorok a néhány nyitott üzlet előtt. Hajnalban jártuk végig a szuboticai utcákat, öt óra se volt még és már ott állt a tömeg a »Népáruház« egy két elárusítója előtt és várta, hogy nyolckor, vagy inkább kilenc felé megkezdődik az elárusitás. Kilenctől tizenkettőig, félegyig tartanak nyitva a szuboticai üzletek már az a kevés, amely egyáltalában felhúzza a redőnyt és utána lecsukódnak az alvó parasztváros szemei. Délután nincsen üzlet, este nincsen étterem sem” – jellemezték a városban uralkodó állapotokat, majd alább magáról a választási kampányról írtak:
„Választások előtt vagyunk, kerestük a plakátokat, Szubotican alig van nyoma annak, hogy első szabad választására készül Vajdaság népe. Néhény girbe-gurba felírás a falakon és az »Antifasiszticska Knjizsara« ambiciózus kirakata emlékeztet csak arra, hogy Vajdaság legnagyobb
városa történelmi jelentőségű órákat él át. Szuboticán mintegy negyvenezer magyar él. Hol vannak a magyar választási plakátok?”
A július 8-ai választások eredményeit a Szabad Vajdaságban csak napokkal később tették közzé.
„Szubotica választó polgárai ugyancsak széles tömegekben vettek részt a nép bizottsági választásokon. A szavazóhelyek igen élénkek voltak, különösen a II. körzetben volt a legélénkebb a választás. Szuboticán a legtöbb szavazatot dr. Szávics Vladeta orvos kapta 8.349 szavazattal, második Dudás Lajos, a szubotical munkásszakszervezet elnöke, aki 6.005 szavazatot kapott, harmadik Milánkovics Iván 5.818 szavazattal negyedik Szalai József 5.221 és ötödik Dudás József 5.161 szavazattal” – olvashatjuk a lap július 12-ei számában.
A július 17-ei szám szerint pedig a szabadkai kerületben, amelyhez Zenta és Topolya is tartozott, a 147 ezer választópolgár közül 121 ezren járultak az urnák elé, ami 82 százalékos részvételt jelentett.

bbc.com

Nyitókép: Az urnák előtt 1945-ben / forrás: bbc.com