A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség szervezésében rendezték meg a palicsi Vigadó dísztermében a XXX. Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok megnyitóját, amivel kezdetét vette az új művelődési évad. A szervezők a nyitórendezvény mottójául az idén 75. születésnapját ünneplő Bordás Győzőtől választottak idézetet: „…van itt a földnek egy olyan halmazállapota, ami csak nálunk határozható meg színében, szagában, sőt talán még ízében is a legjobban…” (Részlet A mi porunk című novellából). A rendezvény keretében Gyurkovics Hunor képzőművész alkalmi tárlatát ugyancsak megnyitották.
A rendezvény ökumenikus áldásosztással és közös imádsággal kezdődött, igét Msgr. Fazekas Ferenc, a Szabadkai Egyházmegye egyházmegyei kormányzója, Nt. Harangozó László református püspök és Nt. Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes hirdetett.
Ezt követően Sutus Áron, a VMMSZ elnöke mondott alkalmi beszédet, ennek vezéreszméje a hála volt. Most, 2023-ban, amikor a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok rendezvénysorozat harmincadik alkalommal indul útjára, nincs más út, mint a hála szavait pontosan meglelni, hangsúlyozta. Sutus Áron szavai szerint a hála életigenlés, az összefogás, az egymáshoz tartozás vallomása.
Molnár Edvárd felvétele
Alkalmi beszédének folytatásában Sutus Áron felidézte, hogy 1992-es megalakulása után a VMMSZ egyik első kezdeményezéseként azon kezdett munkálkodni, hogy újraélessze az 1952-ben, Palicson egyetlen alkalommal megrendezett Magyar Ünnepi Játékokat, azzal a céllal, hogy ez a délvidéki magyarság egyik nagyon fontos közösségi programjaként, rendezvénysorozataként a közösségben rejlő értékeket mutassa fel. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, az is elengedhetetlen volt, hogy 1952 és 1992 között az egyesületek és a közösségek megtartsák magyarságukat, ki büszkeséggel, ki konoksággal, ki titokban, hangzott el. „Az elmúlt harminc évben megannyi változáson ment át a rendezvénysorozat, az a programsorozat, amelyet dr. Szöllősy Vágó Laci bácsi álmodott meg Dudás Károlyékkal. Az a rendezvénysorozat, amelynek nyitó eseménye – egészen 2012-ig, az 1952-es Játékok 60-ik évfordulójáig – vándorjellegű volt, és amely a kishorgosi romtemplomtól, Bácson, Oroszlámoson, Majdányon, Titelen, Újvidéken, Szilágyin, Zentán, Adán, Kanizsamonostoron, Csantavéren és Versecen át egészen Aracsig zengte be a tájat” – idézte fel a múltat Sutus Áron. Hozzátette, a hála szavai az elmúlt 12 év Bodor Anikó-díjasainak saját tájuk hagyományvilágához való ragaszkodásáért is szólnak, de az egyesületi vezetőknek, szakosztály- és csoportvezetőnek a mindennapokat összefűző hitelességért ugyancsak, valamint Gyurkovics Hunornak és alkotóművészetének.
– Mit jelenthet, mit üzen az Ünnepi Játékok jegyében való összesereglésünk?
A harminc év távlata és története alapján a gyökereket nem feledő merészségnek hitét és hűségét. Mindazt, amiből minden elköteleződésünk, küldetésvágyunk és -tudatunk táplálkozhat, fakad: az, hogy miként tudjuk „birtokba venni” a tájat, vidéket, miként vállaljuk, hogy közösségünkért munkálkodunk, amely megeshet, példaadó szolgálatként testesül. Az Ünnepi Játékok ezt is hivatott felmutatni, minden időkben – fogalmazott Sutus Áron.
Molnár Edvárd felvétele
A nyitórendezvényen Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is megosztotta a közönséggel ünnepi gondolatait. Felidézte az egykori Kultúrszövetség által 1952-ben egyetlenegyszer megszervezett palicsi Magyar Ünnepi Játékok történetét. Emlékeztetett, hogy akkor egész Vajdaság területéről buszokkal érkeztek a magyarok, a négynapos fesztivál ideje alatt Szabadkán a villamoson fél áron lehetett jegyet vásárolni. A fellépőknek köszönhetően kerekedett fergeteges hangulat éreztette a közösség életakarását és a magyarságához való ragaszkodását, emelte ki Fremond Árpád. Rámutatott, ez az életerő és a magyar identitás ereje megrémítette az akkori hatalmat, ezért a szervezőket később üldözték, némelyiküket bebörtönözték, a Kultúrszövetséget pedig betiltották. Ennek jogutódja, a VMMSZ, ugyancsak azzal a céllal szervezte meg 1993-ban ismét az ünnepi játékokat, hogy átfogó kulturális értékbemutatót szervezzenek, hangsúlyozta Fremond Árpád. Hozzátette, a VMMSZ a legtömegesebb művelődési szervezet és az MNT egyik kiemelkedő partnerszervezete, amelyik segíti a hagyományőrzésben és az alkotómunka ösztönzésében, illetve a Vajdaság egész területére kiterjedő művelődési hálózat fenntartásában. Az MNT elnöke kitért a készülő kulturális stratégiára, majd rámutatott: a tanács számára a következő időszakban is központi feladat marad a hagyományőrzés és az alkotómunka segítése, a közösség művelődési életének helyben való felvirágoztatása.
– Ahhoz, hogy évenként Palicson ünnepelhessünk és keresztmetszetét láthassuk a Vajdaságban folyó értékes munkának, az év folyamán keményen kell dolgozni. Ahogy 1952-ben is feltört a magyarság élni akarása az első ünnepi játékokon, úgy mi is megmutatjuk minden évben, hogy a ránk hagyott örökséget nem elherdáltuk, hanem gyarapítottuk – fogalmazott Fremond Árpád.
A műsor keretében adták át a Bodor Anikó-díjat, ezt idén a Koncz Lázár vezetésével tevékenykedő oromhegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület népzenei szakosztálya nyerte el. Továbbá rendezvényen adták át a tanúsítványt a 2020-as év végén elindított, két és fél évig tartó Így kell járni... elnevezésű néptáncoktatói képzést elvégző mintegy 30 fiatalnak.
Az ünnepi műsorban a szervező szavai szerint olyan jeles hagyományőrzők és értékteremtők, alkotói és a közösséget építő erővel és hittel megáldott személyek léptek fel, akik méltó örökösei a hetvenegy évvel ezelőtt, 1952-ben megrendezett palicsi Magyar Ünnepi Játékoknak. Fellépett a palicsi Szederinda Népdalkör, a törökkanizsai Tiszácska Leánykar, az oromhegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület népzenei szakosztálya, továbbá az újvidéki székhelyű Vajdasági Magyar Népművészeti és Közművelődési Központ néptáncosai, Pálfi Ervin és Mezei Kinga Jászai Mari- és Pataki gyűrű-díjas színművészek, valamint Németh György zongoraművész és Csonka Ferenc Halmos Béla-vándordíjas prímás.
A közönség soraiban ezúttal is a művészeti élet meghatározó egyéniségei, továbbá a vajdasági magyar közösség köztársasági, tartományi és helyi önkormányzati tisztségviselői, valamint intézményvezetői foglaltak helyet. Magyarország Szabadkai Főkonzulátusát dr. Kaizinger Tibor első beosztott konzul képviselte.
