Lukács György jogot tanult Budapesten. 1906-ban doktorált Kolozsvárott.
1910-ben jelent meg első könyve, a A lélek és a formák címmel. 1911-ig Berlinben, 1912 és 1917 között pedig Heidelbergben élt. A háború megerősítette benne a kapitalizmus elutasítását, a forradalomban látta a kiutat. 1918 végén belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába (KMP). A bukás után egy ideig bujkált, majd Bécsbe menekült. 1924-ben „jobboldali revizionistának” bélyegezték.
Több életrajzíró és filozófus szerint személyes felelősség terheli a korabeli magyar szellemi élet erőszakos, hatósági eszközökkel történő homogenizációjáért és több kiemelkedő magyar filozófus (például Hamvas Béla, Kerényi Károly, Prohászka Lajos), valamint író (például Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, illetve az újholdasok) tönkretételéért, elhallgattatásáért, emigrációba kényszerítéséért vagy a szellemi életből való kiszorításáért; mint ennek a homogenizációs folyamatnak egyik programadója és szellemi útmutatója, valamint a párt szempontjából nemkívánatos alkotók listáinak összeállítója.
Budapesten, egykori lakásában működik 1972 óta a Magyar Tudományos Akadémia Lukács Archívuma, melynek elsődleges feladata hagyatékának, levelezésének és könyvtárának, kéziratos és nyomtatott műveinek, valamennyi publikációjának gyűjtése, őrzése, gondozása és feltárása.
Lukács György nevét utca őrzi Budapest III. kerületében, a békásmegyeri lakótelepen és Kecskeméten is. Szobra Budapest XIII. kerületében, a Szent István parkban található.
