Musicalt, örökzöld slágereket, népdalokat, brazil szambát, tangót, sőt autentikus cigányzenét is hallhatunk csütörtökön 20 órakor a szabadkai városháza dísztermében ifj. Kurina Verebes Gusztáv koncertjén. A fiatal szabadkai zenész hamarosan diplomát szerez az Újvidéki Művészeti Akadémia hegedű szakán. A koncertet, amelyen mintegy 10 fellépő ragad hangszert Gusztáv mellett, a RomArt szervezi, és az ünneplés mellett ezzel a hangversennyel azt az üzenetet is közvetíteni szeretnék, hogy a roma gyerekek tanuljanak, legyenek iskolázottak, másrészt az autentikus cigányzenét is reflektorfénybe kívánják állítani, mert mint az ifjabb Gusztáv apja, Kurina Verebes Gusztáv mondja, az, amit cigányzeneként ismerünk, nem az autentikus cigánymuzsikát jelenti. A koncerten éppen ezért előkerülnek a kanalak, a kannák is az autentikus cigányzene előadásánál.
– Romológiával is foglalkoztam, meg akartam tudni, hogy honnan származom. Ki is derült, hogy az a cigányzene, amit mi annak hívunk, nem is az igazi, autentikus cigányzene. A cigányzene egy szabad műfaj, nem is lehet lapra írni. Mivel a cigány származású emberek művelik a magyar zenét is, ezért azt a magyar zenét, amit játszanak, sokszor cigányzenének hiszik. Az autentikus cigányzenéért Pandzsáb földjére, a roma népcsoport őshazájába kell visszatérni, oda és akkorra, ahol és amikor még nem voltak a mai hangszerek, hegedűk, nagybőgők, cimbalmok nem voltak. Szájbőgő volt meg kannák, kanalak – magyarázza Kurina Verebes Gusztáv.
Ahogy az apuka meséli, a családjukban legalább 200 évre visszavezethető a zenei véna Kurina és Verebes ágon is, szinte mindenki muzsikál, apáról fiúra száll a zenélés szeretete. A családnak olyan híres zenészei vannak, voltak, mint Kurina Simon, Kurina Mátyás, Verebes Gusztáv, és Kurina Verebes Gusztáv, az ifjabb Gusztáv apja is versenyeket nyert és játszott már például Cannes-ban is. A Kurina Verebes gyerekek is vonóval születtek, szinte szó szerint, hiszen mint megtudtuk, a családi hagyományok szerint a gyerekek pólyájába egy vonó kerül, amikor megszületnek.
– Így volt ez Lauránál is és az ifjabb Gusztávnál is, és mindketten tanultak hegedülni, noha Laura a középiskola után inkább a pedagógia irányába fordult, majd férjhez ment és Gusztáv maradt meg a hegedűnél és egyetemre került – mesélte az apa, aki hangsúlyozta: a fiának mindig elmondja, hogy a klasszikus hegedűművek mellett el ne felejtsen el magyar nótákat és cigányzenét sem játszani.
