(Fotó: Molnár Edvárd)
A Szekeres László Alapítvány és a szabadkai Városi Múzeum közös szervezésének köszönhetően nyílt meg Szabadkán az emlékezés Szekeres Lászlóra című fotó- és képzőművészeti kiállítás, amelynek megnyitóját több kulturális tartalom is kísérte. Részletet láthattunk Siflis Zoltán dokumentumfilmjéből, amelynek köszönhetően Szekeres László is ott lehetett a kiállítás megnyitóján, tőle személyesen, még ha csak felvételről is, hallhattunk világlátásáról, munkájáról.
Józsa László, a Szekeres László Alapítvány kuratóriumának elnöke a megnyitón hangsúlyozta, Szekeres László az egyik legkiemelkedőbb vajdasági magyar értelmiségi volt. Ambiciózus muzeológusként hitt abban, hogy minden nehézség elhárítható. – Mindig átszellemülten, érthetően beszélt, sokat akart elvégezni, mint az az ember, aki tisztában van azzal, hogy csak egy élete van. Dolgaink rendezgetése során nem lehet a hiánya okozta űrt betölteni – mondta Józsa.
A kiállítás megnyitójának vendége volt dr. Bálint Csanád, a Magyar Tudományos Akadémia régészeti intézetének igazgatója, aki munkatársa volt Szekeres Lászlónak, ezért is emelte ki, mekkora hatással volt rá a kiállítás kezdetén levetített film. – Embersége, tudománya mindannyiunk számára feledhetetlen – mondta.
Szekeres Lászlóra közvetlen munkatársa, a Városi Múzeum mostani főmuzeológusa, régész is emlékezett, akivel harminc évet dolgozott végig.
A hetvenes években egymás után kerültek napvilágra a régészeti lelőhelyek Észak-Bácskában, így az archeológusoknak egyre több tennivalójuk akadt. A szervezés és a szakmai irányítás jobbára Szekeres Lászlóra hárult, aki egyben az egyik legtermékenyebb szakirodalmi szerző is volt a Vajdaságban. 1997-ben, hirtelen hunyt el.
