125 évvel ezelőtt, azaz 1890-ben tizenhat nyomdász, pontosabban tizenöt nyomómunkás és egy könyvkötő ünnepelte meg először Szabadkán a május 1-jét, a munka ünnepét. Habár nem sokan ismerik a történetet, de igazából ők voltak azok, akik azon a hétköznapon, amely természetesen munkanap volt, vették a bátorságot, és ünnepeltek a munka helyett, s ezzel valójában megteremtették a szabadkai és palicsi majális hagyományát városunkban, ehhez pedig a következő években egyre többen csatlakoztak.
Dietrich Gyula nyugdíjas nyomdász elmesélte, a munkások, akik a Bittermann, a Schlesinger-Szabados, a Fischer-Kraus, valamint a Blesić nyomdák dolgozói voltak, Vass Ádám vendéglőjében találkoztak, és megbeszélték, hogy azon a csütörtöki napon nem dolgoznak, hanem ünnepelni fognak. A munkások az egyik Budapesten dolgozó kollégájuktól tudták meg, hogy abban az évben fogják először megünnepelni a május 1-jét, mely nemzetközi jellegű lesz.
– Európában voltak olyan városok, ahol a május elsejei ünnep véres eseménnyé vált, persze Szabadkán ilyesmi nem történt, azonban tény, hogy a rendőrök beavatkoztak, és szétzavarták az ünneplőket. A nyomdászaink először a sétaerdőbe terveztek kimenni, el is jutottak a színházig, itt azonban a lovasrendőrök szétkergették őket, ezért megindultak Palics felé, de itt is utolérték őket a lovasrendőrök, elvették tőlük a jelvényeiket, melyen a három nyolcas, azaz a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra kikapcsolódás állt és a jelszó: Mindenki egyért – egy mindenkiért. Csakhogy a nyomdászoknak több jelvényük is volt, ezeket később újra feltűzték, és így sétáltak ki Palicsra, ami valljuk be, nem kis táv, és ahol kisbecskei csapolt sört ittak, s halat, pörköltet ettek hozzá – meséli Dietrich Gyula, aki elárulta, a történetet még fiatalkorában mesélte neki Hajnal Gábor, a nyomdászmestere, aki pedig úgyszintén saját mesterétől, Tamarits Jánostól hallotta még réges-régen a 125 éve történteket.
A későbbi években a nyomdászokhoz mások, például a textilmunkások, fémipari munkások is csatlakoztak, s bár az első világháború utáni években még tiltva vannak az ilyen jellegű tömeges megmozdulások, de az emberek összejöttek például a Deszkás erdőben, 1928-ban a mai Lifka Sándor art mozi udvarában pedig mintegy háromezren gyűltek össze, mert nehéz időket éltek az emberek, és a munkásoknak volt miért harcolniuk. A második világháború után azonban már nagyobb ünnepségeket tartottak, a három nyolcas üzenete azonban ma ugyanolyan aktuális, mint 125 évvel ezelőtt, hangsúlyozta Dietrich Gyula.
– Csak kevés szabadkai polgár ismeri a tizenhat nyomdász és a szabadkai majális történetét, egyszerűen elhallgatták, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia idején a szabadkai nyomdászok is ünnepeltek, s bizony incidens is kísérte, hiszen megpróbálták őket ebben megakadályozni. Éppen ezért az idén úgy gondoltuk, hogy kimegyünk Palicsra a Bagolyvárhoz, ahová anno a nyomdászok is mentek, s itt a 125 éve történt eseményeket bemutató, összefoglaló szórólapokat osztunk szét, és feltűzzük a 888-as jelvényeket, amelyek nyomtatását az Önálló Szakszervezetek Szövetségének szabadkai szervezete támogatta. Mindenkit szeretettel várunk, mind a nyugdíjas nyomdászokat, mind azokat a szabadkaiakat, fiatalokat, akiket érdekel ez a régi történet, és persze akiknek kedvük van barátkozni – mondta Dietrich Gyula.
