Tegnap huszonegyedik alkalommal tartottak megemlékezést a bajmoki Akácfa Emléktemetőnél, ahol hetven évvel ezelőtt 252 ártatlan bajmoki és környékbeli magyart, németet és horvátot végeztek ki, majd hantoltak el három tömegsírba. Az áldozatok nevét márványtáblák őrzik.
Janó Sándor, a bajmoki Dózsa György Magyar Művelődési Központ elnöke alkalmi beszédében rámutatott, a környéken szinte minden családban van áldozat, olyan ember, akire ezen a helyen emlékeznek a hozzátartozók.
Fotó: Molnár Edvárd
– Életünk csak velük teljes, hiszen valaha is életünk részei voltak. A láng ma értük ég – emelte ki Janó.
A továbbiakban az egybegyűltek Mojzes Antal helytörténész előadásában a valamikori véres történésekről hallhattak. A vidék legnagyobb vesztőterületéről van szó, mondta a helytörténész, majd arról beszélt, hogy a három tömegsírt nagyon sokáig tilos volt látogatni, ez csak a többpártrendszer bevezetését követően változott meg. Bácsalmás, a Vajdasági Magyar Szövetség, Szabadka vezetőségének és a közösség papjainak támogatása folyamatos volt, így a három tömegsír helyén, az akácfa tövében, emléktemetőt sikerült kialakítani, hangsúlyozta Mojzes.
Az áldozatok bűne egyedül a nemzetiségük volt, fogalmazott a folytatásban felszólaló dr. Kovács Gábor, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának konzulja, a továbbiakban pedig kifejtette: az emlékezés céljával egybegyűltek azt erősítik meg, hogy ilyesmi sehol a világban ne történhessen meg.
– A megemlékezéssel azon gyökereinket ápoljuk, amelyek nemzeti közösségünket határokon átívelően összetartják. A hetven évvel ezelőtt Bajmokon és a Vajdaságban történtek az egész magyar nemzet lelkében hosszan gyógyuló sebeket okoztak. A gyógyulás a jövő békés építésének alapja, a múlt tisztességes lezárása és a történtek, valamint az áldozatok emlékének megőrzése, meg nem szűnő ápolása – fogalmazott Kovács.
Pál Károly, a VMSZ ügyvezető alelnöke elégedetten és meghatottsággal nyugtázta, hogy tegnap, valamint a mögöttünk és előttünk álló napokban számos vajdasági településen emlékeztek, illetve emlékeznek meg a hetven évvel ezelőtti vérengzés ártatlan áldozatairól. A megemlékezésekből erőt kell meríteni, jegyezte meg Pál, majd reményét fejezte ki, hogy az emlékhelyek megálmodói érzik, mindent a magyar közösség érdekében tettek. Jó cselekedeteik megtartják a nemzetet és újra gyarapodást biztosítanak a vajdasági magyarság számára, emelte ki Pál.
A kegyelet virágait politikai, társadalmi és kulturális egyesületek képviselői, önkormányzati tisztségviselők, valamint a hozzátartozók helyezték el.
