Bende Zsolt plébános szerint a bajmoki egyházközösség azért példaértékű, mert a hívek igyekeznek megtalálni a maguk helyét az egyházközség életében, igyekeznek hozzájárulni az egyház tevékenységéhez, vagy más hívők megsegítéséhez, ha erre szükség mutatkozik. Ez a hozzáállás tartja fenn a közösséget már több mint két évszázada.
Kétszáz éves a bajmoki Szent Péter és Pál Apostolok Római Katolikus templom. A 62 méter hosszú, 15 méter széles és 43 méter magas templom négy haranggal büszkélkedhet, orgonája is van, sajnos a kétszáz év megtette a magáét, mert sok minden felújításra vár.
A két évszázados jubileum alkalmából Bende Zsolt plébánossal beszélgettünk a templom múltjáról és jelenéről.
A 43 méter magas bajmoki templom (Fotó: Gergely Árpád)
– Az első bajmoki templom már 1778-ban említésre került, az 1700-as évekbeli anyakönyvek is bizonyítják az egyházközség létezését, az akkori templom vert falú templom volt, a hívek 1817-ben a régi templom helyére felépítették az új templomot. Az új templom bejáratát 180 fokban elfordították, és emiatt a szentélyt a keleti oldalra helyezték át, ami nem jellemző a katolikus templomokra. A felújítást az akkori állam pénzelte. Az 1900-as évek elején évente 450 keresztelés volt a templomban, és az akkori vezetőség felmérése alapján, a lélekszám várható gyors növekedése miatt, a templom megnagyobbítása mellett döntöttek – mondta Bende Zsolt plébános.
Az eredeti templom nagysága és elrendeződése nagyban különbözött a mostanitól.
– Az eredeti templom bejárata Szabadka felé nézett, de a templombővítés miatt szükségszerű volt a templom átrendezése. A templom bővítésére 1904 és 1907 között került sor, a munkálatok értéke százötvenezer korona volt, ezt a városi jegyző fizette, azaz az állam finanszírozta. A templom nagysága megkétszereződött. A középen a bejárat felett lévő tornyot le kellett bontani. A templomhoz hozzáépültek az oldalhajók, valamint az oltár. A templomot az út felé nem bővíthették, ezért a bejáratot áthelyezték a másik oldalra – magyarázta Bende Zsolt.
A plébános a templom belsejéről is szót ejtett:
|
Ünnepi hangverseny a jubileum alkalmából Az ünnepi koncert (Fotó: Gergely Árpád) A bajmoki Szent Péter és Pál Apostolok Római Katolikus templom fennállásának kétszázadik évfordulója alkalmából csütörtök este a szabadkai Zeneiskola végzős diákjai érettségi koncertjüket adták elő. A koncerten Brezovszki Gergő, Teodora Mrkajić, Krmpotity Dominika, Mila Savičić és Nikola Blažić szólisták léptek fel a szabadkai Zeneiskola szimfonikus zenekarának kíséretében, Paskó Csaba, mint fő támogató és karnagy vezényletével. |
– A templom mennyezetén lévő festmények az 1800-as évekből származnak, az új szentélyt és az oldalhajókat az 1900-as években festették. Zsellér Imre vitrázskészítő munkái ékesítik a templom ablakait, Jézus szíve, a Szent család vagy a Feltámadás csak néhány a gyönyörű színes mesterművekből. Az 1900-as években fő és mellékoltárokat, valamint az oltáron lévő Szent Péter és Pál apostol, Szent Erzsébet-, Szent Imre-szobrokat Stufflesser, az akkor még tiroli, ma olaszországi székhelyű vállalat készítette.
Az első világháborútól napjainkig csökkent a születések száma a bajmoki egyházközösségben is.
– Az első világháború kezdetétől a születések száma majdnem a felére csökkent, akkor évente 250 keresztelőt jegyeztek. Ez a szám minden évben folyamatosan csökkent, az elmúlt évben hatvan temetés volt katolikus szertartás szerint, és negyven keresztelő – számolt be az atya.
Bende Zsolt bajmoki plébános (Fotó: Gergely Árpád)
Az egyházközség jelenlegi összetétele 2500 magyar, 1300 bunyevác, 800 horvát és 30 német hívő. A bajmokiak közül többen Szabadkára költöztek, és nagy számban vannak azok, akik külföldön keresik a boldogulásukat.
A bajmoki templomban mindennap van mise, vasárnap két nyelven, horvátul és magyarul, ünnepnapokon pedig németül is.
Tekintettel az épület korára, csak nagy összeg ráfordításával lehetne felújítani a templomot, s bár a majdnem ötezer hívőt számláló egyházközösség kiveszi a részét a plébánia támogatásából, ebben az esetben pályázati eszközökre van szükség.
Az oltár és a vitrázsok (Fotó: Gergely Árpád)
– A templom tatarozására az államtól várunk pénzügyi segítséget. Folyamatosan pályázunk, azonban nagyon nehezen tudunk pályázati pénzekhez jutni, mert hatalmas a templom, és ennek függvényében szintén hatalmas összegre lenne szükségünk. Csupán a tető felújításának a megkezdéséhez százezer euróra lenne szükség. A hívek pénzben is támogatják a templomot, vannak jó emberek, akik örömmel adakoznak, többek között a Kálváriát a hívek adományaiból újítottuk fel, de a kápolnát a temetőben is így sikerült tataroznunk, az emberek magukénak érzik a templomot – mondta örömmel a bajmoki plébános.
A plébánia keretein belül különböző közösségek tevékenykednek. Többnyire fiatalabbak tartoznak közéjük, akik nemcsak imádkoznak és szentmisét látogatnak, hanem az egyház egyéb tevékenységeiben is részt vesznek.
– A bajmoki plébánián tevékenykedő közösségek közül megemlíteném a fokolaré, a neokatekumen, valamint a saját szerveződésű közösséget, amelynek tagjai hetente többször összejönnek imádkozni, beszélgetni, énekelni. A segédkezők, a felolvasók, a gyermekekkel foglalkozók főként fiatal hívek, az említett közösségekben is főként fiatalok tevékenykednek. Gyakran szerveznek programokat, akár kimennek a Kálváriára imádkozni, zarándokutakat szerveznek például Međugorjéba, vagy itt helyben lelkigyakorlatot, közös programokat szerveznek. A bajmoki egyházközösség azért is példaértékű, mert nálunk a hívek igyekeznek megtalálni a maguk helyét az egyházközség életében, igyekeznek hozzájárulni az egyház tevékenységéhez, vagy más hívők megsegítéséhez, ha erre szükség mutatkozik. A templom díszítését is a hívek finanszírozzák, különböző ünnepségeken időt, erőt, és pénzt nem sajnálva segédkeznek. Az egyház egy nagy közösség, és csak akkor működőképes, ha mindenki bekapcsolódik a munkájába – szögezte le elégedetten Bende atya.
