A napokban ünnepelte a Pionir édességgyár fennállásának századik évfordulóját. A jubileum felidézte emlékeimben nagymamám Pionir-termékekkel teli mikuláscsomagjait, gondoltam, megnézem ezt a csokibirodalmat közelebbről, s megtudakolom évszázados fennmaradásának titkát.
A gyár mostani tulajdonosa-igazgatója, Miroljub Aleksić szívélyesen kalauzolt el a régmúlt időkbe, s dióhéjban elmesélte a gyár százéves történetét.
– A történet 1885-ben kezdődik Szabadkán, amikor az iparosok egyesülete engedélyt adott Brummer Gyulának cukorból készült édességek gyártására. Brummer 1906-ban alapította meg üzemét, amelyet 1912-ben megvásárolt tőle a Ruff testvérek édesapja, Mór, ő azonban nem sokkal később elhalálozott, a gyárat, a mai Pionir elődjét pedig feleségére, Ruff Mórné, született Schreiber Szerénre hagyta, aki Brummer Gyula cukorkáit és cukorból készült termékeit értékesítette. 1916-ban ő maga is engedélyt kapott cukorka készítésére, majd fiának, Józsefnek, 1917-től engedélyezték a cukorból készült termékek gyártását és értékesítését. Száz évvel ezelőtt Ruff József egy kis kézműves üzemben kezdte a cukorkakészítést.
Az évek folyamán növelte beruházásait, a Szabadkai Hitelbank fiatal, szorgalmas és ambiciózus fiatalembernek titulálta, aminek köszönhetően lakóházat vásárolt nagy udvarral a mai Patria Szálloda közelében, ahol megépítette első üzemét. 1920-ban megkezdődött a Negro cukorka gyártása. A fennmaradt iratok alapján a Negro licencét egy cseh gyógyszerésztől megfázás elleni gyógyszerként vásárolta meg Ruff. Ez a cukorka a néhai Jugoszláviában is a 3-4 vezető termékmárka egyike volt, és még ma is az Szerbiában. Ruff József üzeme 1996 négyzetméteren terült el, néhány száz munkással működött, és Újvidéken, Pancsován és Nagybecskereken is voltak boltjai, ahol értékesíteni tudta termékeit – kezdte az időutazást Miroljub Aleksić.
A gyár fennmaradt dokumentációja alapján kiderült, hogy a másik Ruff fivér, Adolf, Győrben folytatta a Negro cukorka gyártását, József pedig Szabadkán cukorka- és csokoládégyártással foglalkozott, 100 és 200 grammos csomagolásban árusította termékeit, és hamarosan a desszertgyártást is bevezette. 1929-ben a válság egy kicsit megtépázta a céget, de a tulajdonos ezen is felülkerekedett, és ismét felpörgette a termelést. Tekintettel arra, hogy a Ruff fivérek zsidók voltak, a második világháború alatt Ruff Józsefet és családját táborba hurcolták.
– 1946-ban a gyár, amely addig a Ruff nevet viselte, felvette a Pionir nevet, és a mai helyére került. A háború után Ruff József visszatért Szabadkára, és még két évig dolgozott a gyárban műszaki igazgatóként, ugyanis mindent államosítottak, így neki már nem volt tulajdoni része a cégben. Családostól Izraelbe, majd onnan Latin-Amerikába költözött – mesélte az igazgató.
A kilencvenes évek elején az embargó, a nem megfelelő gazdálkodás miatt adósságot halmozott fel a cég, és 1998. június 6-án az akkor 970 dolgozót foglalkoztató vállalat csődbe ment.
A gyárvásárlásra az igazgató a következőképpen emlékezett vissza:
– 1998 májusában véletlenül látogattam Szabadkára, a Pionirban sztrájkoltak, nem volt nyersanyag, a raktárak is üresen pangtak. A vállalat szakszervezete felajánlotta, hogy mint az Alco bank tulajdonosa, vegyem meg a gyárat. 1998 novemberében nyilvános árverésen került eladásra a cég, ketten voltunk ajánlattevők, végül mi ajánlottunk többet és megvásároltuk a gyárat. Ha jól emlékszem, 550 dolgozóval írtuk alá a munkaszerződést.
A Pionir ezt követően folyamatosan bővíti termékskáláját, ugyanakkor szavatolja a már megszokott minőséget.
– A gyár a felvásárlást követően nagyon gyorsan visszatért a piacra. Ma ezer dolgozót foglalkoztatunk. Folyamatos befektetéseket foganatosítunk, az elmúlt időszakban géppark-felújításra és fejlesztésre is sor került. A közeljövőben fejezzük be az egyik nagy gyárcsarnok felújítását, a legmodernebb gyárcsarnokunk lesz, miután befejezzük a munkálatokat – mondta Miroljub Aleksić.
Az igazgatótól megtudtuk, hogy a Pioniron kívül más édességgyár is van a tulajdonában. Paraćinban az alapoktól épült fel egy 15 ezer négyzetméteres gyár, itt kekszeket és ostyát gyártanak, Prokupljéban került megvásárlásra, majd felújításra a csődbe jutott Hissar. A vállalat ma gyümölcsfeldolgozással, valamint minyon kockák és banáncsoki gyártásával foglalkozik. Az újonnan épült zimonyi gyárban csokoládébevonatos gabonaféléket és flipszet gyártanak.
– Hamarosan mind a négy üzem egy jogi személlyé egyesül, ami azt jelenti, hogy egy számvevősége, egy marketingje, egy kereskedelmi és beszerzési osztálya lesz, és a technológia is közös lesz. Régebben a nagy áruházláncok közül a C-marketben és a Pekabetában, valamint 20–30 kisebb üzlettel rendelkező üzletláncokon keresztül értékesítettük termékeinket. A jövőben felére szeretnénk csökkenteni a termékkínálatot, azokat a termékeket gyártjuk majd, amelyekre nagy a piaci igény. A Pionir termékeinek 70 százalékát külföldön értékesítjük. Termékeink világszerte levédettek, ez azt jelenti, hogy mindenütt ezekkel a márkanevekkel szerepelünk. A kiváló szakembereink mellett a másik legfontosabb védjegyünk a minőségi nyersanyag. A kakaót kizárólag Ghánában vásároljuk 8–9 ezer dolláros tonnánkénti áron, ami majdnem négyszer drágább a malajziai kakaónál. A marketingnek is nagyon fontos szerepe van az eladásban, mert általuk jutnak el a termékek a vásárlókig, és azt hiszem, ez a tevékenységünk ment át a legnagyobb változáson, ugyanis a vásárlók reklámfogyasztási igényei és szokásai változtak talán a legtöbbet az elmúlt évszázadban – hallottuk Miroljub Aleksićtől.
