Egy város igazi értékét az emberek adják

Óbecsén 2009-ben ünnepelték meg első alkalommal azt, hogy 1774-ben Mária Terézia magyar királynő a kiváltságokról szóló, második rendeletével megerősítette a Tisza menti koronaterület lakosságának adott kiváltságokat, és azokat a nem szerb lakosságra is kiterjesztette. Az augusztus 1-jén ünnepelt egyenjogúság napja lett Óbecse község napja is – ebből az alkalomból szombaton délben díszülést tartott a községi képviselő-testület, amelyen többek között Óbecse testvérvárosainak küldöttségei, tartományi tisztségviselők, valamint közintézmények, vállalatok és helyi önkormányzatok képviselői is megjelentek.

Kiss Igor, a testület elnöke ünnepi beszédében kiemelte: Óbecse község napja nem csupán évforduló, ünnepi ülés, kitüntetések és beszédek, hanem emlékeztető arra, hogy az itt élő polgárok egy közösséghez tartoznak.

– Elődeink templomokat építettek, iskolákat alapítottak, gátakat emeltek. Utakat, hidakat, intézményeket hoztak létre. Volt, amikor háborúk, volt, amikor árvizek, volt, amikor gazdasági nehézségek tették próbára ezt a várost. Mégis mindig voltak emberek, akik hittek benne, hogy érdemes újrakezdeni. Ma rajtunk a sor. A világ körülöttünk gyorsan változik. Sokszor bizonytalannak tűnik. Egyre ritkább érték lett a nyugalom, a kiszámíthatóság, a béke. Ezért különösen nagy kincs az, hogy itt, Óbecsén, továbbra is együtt tudunk élni. Magyarok, szerbek, romák, bunyevácok és minden más itt élő közösség tagjai. Különböző anyanyelven imádkozunk, különböző hagyományokat őrzünk, különböző ünnepeink vannak, de ugyanazokat az utcákat járjuk, ugyanazokat az iskolákat építjük, ugyanazért a városért dolgozunk. Ez nem magától értetődő. Ez érték, és ezt az értéket nap mint nap óvnunk kell. Amikor végignézünk Óbecsén, nem csak épületeket látunk. Látjuk a Tiszát, amely évszázadok óta összeköt bennünket. Látjuk a zsilipet, amely a kitartás szimbóluma. Látjuk templomainkat, amelyek nemcsak hitünket, hanem történelmünket is őrzik. Látjuk a városházát, amely immár közel másfél évszázada szolgálja ezt a közösséget. De egy város igazi értékét mégsem a kövek adják, hanem az emberek – fogalmazott Kiss Igor.

Dr. Vuk Radojević, Óbecse község polgármestere köszöntőbeszédében a községben folyamatban lévő és a közelmúltban megvalósult fejlesztéseket is ismertette. A legjelentősebb beruházások között említette a szennyvízhálózat bővítését, a Testvériség Általános és Középiskola teljes körű felújítását, az Óbecsei Gimnáziumban zajló munkálatokat, valamint a péterrévei utcák aszfaltozását. Beszédében arra is emlékeztetett, hogy 2027-ben Óbecse viselheti Szerbia Ifjúsági Fővárosa címet.

Óbecse község képviselő-testülete 2010-ben hozott döntést arról, hogy elismerésben részesíti mindazokat a személyeket és szervezeteket, akik, illetve amelyek kiemelkedő eredményeikkel és munkájukkal jelentős mértékben hozzájárultak a község fejlődéséhez, valamint gazdasági, tudományos, művészeti, sport- és egyéb területeken elért sikereihez. Az idén 11 javaslat érkezett be, közülük a díjakat odaítélő bizottság hét személyt, házaspárt és szervezetet terjesztett elő díjazásra. Mák Ferenc tanár, újságíró, szerkesztő, kutató és művelődéstörténész a tudomány és a nemzeti identitás megőrzése területén kifejtett munkásságáért kapta meg Óbecse község díját. Mák Ferenc több mint négy évtizedes munkásságának középpontjában a vajdasági magyar közösség múltjának kutatása áll.

– Nagy öröm számomra, hogy Óbecsén nőttem fel. Itt kaptam életem első szép élményeit, ifjúságom, kamaszkorom Óbecséhez kötődik. A barátaim is elkísértek a díjátadó ünnepségre, felidéztük a gimnáziumi és az egyetemi éveink során összegyűjtött szép emlékeket. Végtelen nagy megtiszteltetés ez a díj, és nagy szeretettel gondolok Óbecsére, a Mézes dűlő és a Gyöngysziget közötti városra, amely engem utamra bocsátott. Tele van történettel, legendákkal és mítosszal. Még emlékszem az ilyen történetekre. A nagyanyámtól egyszer megkérdeztem, hogy mi az a Botra. Azt mondta, hogy tudod, kedves unokám, a török világ idején, amikor ezt a vidéket elpusztították, a maradék magyarság közül egy mindig fent ült a fán, és amikor jöttek a törökök, akkor elkiáltotta magát, hogy: Botra emberek! Ebből maradt meg a Botra. Ezeket a legendákat én ma is őrzöm. Óbecse számomra egyszerre történelmi valóság, mítosz, legenda és népmese – mondta a díjazott.

Horváth Mária a társadalmi szerepvállalás területén végzett több évtizedes munkájáért vehette át Óbecse község díját. Mint elmondta, az elismerés váratlanul érte.

– Először is nagyon meglepődtem, mert egyáltalán nem számítottam rá. Egyszerűen csak tettem a dolgomat immár 26 éve, sőt tulajdonképpen már gyerekkorom óta. A kultúra mindig meghatározó része volt az életemnek: a néptáncon, a modern táncon és a kézműves-foglalkozásokon keresztül. Ez számomra természetes volt, hiszen a mi időnkben az amatőr közösségi munka kiemelt értéket képviselt – fogalmazott.

A dreai Kutaspuszta Kultúrkör a kultúra területén végzett kiemelkedő tevékenységért részesült Óbecse község díjában. A művelődési egyesület megalakulása óta a település társadalmi és kulturális életének gazdagításán dolgozik, miközben fontos szerepet vállal a helyi értékek megőrzésében, valamint a közösségi találkozások, az alkotómunka és az együttműködés feltételeinek megteremtésében. Az elismerést Boja András, a kultúrkör elnöke vette át.

– Minden elismerés sokat jelent, de különösen értékes számunkra az önkormányzat által odaítélt díj. Ez nem egyetlen ember munkájának szól, hanem azoknak a generációknak, akik az 1950-es évektől kezdve folyamatosan életben tartották a falu kulturális életét. Az évtizedek során sokan megfordultak az egyesületben, de mindenki a saját tudásával, lehetőségeihez mérten járult hozzá a közösség fejlődéséhez. Különösen hálásak vagyunk ezért az elismerésért, hiszen egy kis közösséget képviselünk – közölte Boja András.

Radmila és Rastislav Petrićević a sport területén, Jovan Vujkov a szociális védelem területén, Milan Sekulić a vállalkozás területén, míg Miodrag Jandrić a mezőgazdaság területén megvalósított tevékenységéért vehette át Óbecse község díját.

A hét községi díj mellett külön köszönőokleveleket is adományoztak. Elismerésben részesült a 100 éves Óbecsei Gimnázium, a 140 éves Óbecsei Műszaki Iskola, Vladimir Bukić zenész, Sanja Momčilović Bognić vadász és kinológus, valamint a péterrévei Jedinstvo (Egység) Labdarúgóklub.