Az egyensúly nőként az életben nem statikus állapot, hanem folyamatos, érzékeny hangolás a szerepeink között. A család biztonságot, gyökereket és érzelmi támaszt ad; a munka önmegvalósítást, fejlődést és függetlenséget; a közösség pedig kapcsolódást, felelősséget és azt az élményt, hogy számíthatunk egymásra. E gondolat mentén zajlott az a kerekasztal-beszélgetés, amelyet csütörtökön késő délután tartottak meg az óbecsei Than Emlékházban Mindennapi hősnőink címmel.
Az eseményen három elhivatott nő életútjába nyerhettek betekintést az érdeklődők: Nákity Szekrény Anetta, Györe Decsov Emese és Szilágyi Edit, akik személyes tapasztalataikat osztották meg a közönséggel.
Nákity Szekrény Anetta, a helyi önkormányzat munkatársa, pályázatokkal megbízott polgármesteri tanácsadó szerint fiatal nőként is kiemelten fontos az önállóság.
– Őszinte leszek, még keresem magam ebben az új élethelyzetben, hiszen nemrég váltam édesanyává, és mindössze két kéttel ezelőtt tértem vissza a munkahelyemre. A közösségi életet a szülési szabadság ideje alatt is többé-kevésbé éltem, édesanyaként azonban most minden más. Nem azt mondom, hogy jobb vagy rosszabb, hanem egyszerűen más. Ilyenkor az ember keresi önmagát: meg kell szokni az új napirendet, átrendeződnek a prioritások, másként telnek a napok. Most már nemcsak magamat helyezem előtérbe, hanem a családot, beleértem a fiamat – fogalmazott Anetta. Hangsúlyozta, hogy a család mellett is fontos az önállóság. – Azt gondolom, mindenkinek a saját útját kell járnia, és a saját belső hangjára kell hallgatnia – tette hozzá, kiemelve, hogy a közösség visszajelzése számára különösen fontos.
Györe Decsov Emese községi tanácstagként, pedagógusként és háromgyermekes édesanyaként nap mint nap arra törekszik, hogy megtalálja az egyensúlyt a különböző szerepei között.
– Sokszor érzem úgy, hogy nem sikerül egyensúlyt teremtenem, aztán a nap végén mégis rájövök, hogy mindig megoldódik minden. A munka, a különböző kihívások és a közösségi szerepvállalás mellett három gyermekről gondoskodni hatalmas felelősség. A két idősebb gyermekem számos különórára és foglalkozásra jár, ami komoly szervezést igényel. A lányom teniszedzésre, angolórára, néptáncra és hittanra jár, a fiam kézilabdázik, focizik, teniszezik és néptáncol, korábban úszott is, ezt az elfoglaltságot később csökkentettük. A legkisebb gyermekem még nem érte el azt a kort, hogy külön foglalkozásokra járjon – mondta Emese. Hangsúlyozta, hogy mindez elképzelhetetlen lenne a család támogatása nélkül.
– A férjem és a nagyszülők rengeteget segítenek, a nagymamák és a nagytaták aktív részesei a gyermekeim életének. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy önmagamra is jut idő, hiszen az élet arról szól, hogy a család mellett magunkkal is foglalkoznunk kell, természetesen nem a család rovására – emelte ki. Hozzátette, véleménye szerint egy nő számára elengedhetetlen, hogy folyamatosan új célokat tűzzön ki maga elé, hiszen a fejlődés az élet természetes része.
Szilágyi Edit nyugalmazott jogász munkásságát a közösségi elhivatottság határozza meg. Hosszú évek óta meghatározó szereplője a közéletnek: szervezőként, moderátorként, íróként és újságíróként is aktívan tevékenykedik. Több évtizedes, sokrétű munkáját tavaly a helyi önkormányzat is elismerte, amikor Óbecse község díjával tüntették ki.
– Engem minden motivál, minden, ami mozog. Szeretem az életet, a pezsgést, azt, ha történik valami, ha valaki valamit szervez, alkot. Ha nem sikerül tökéletesen, az sem baj, a lényeg, hogy megpróbálta. Nem szeretem a tétlenséget. Ez a hozzáállás visz engem előre, ettől érzem, hogy élek. Nyugdíjasként sem lassult le az életem, csak más irányt vett. Korábban a család, a gyermekek és a munkahely töltötték ki a mindennapjaimat, valamint azok az örömök, amelyeket az újságírás adott. Most a teljes szabadság időszakát élem, miközben rájöttem, hogy nem vágyom másra, csupán arra, hogy a megszokott kereteim között maradjak – hangsúlyozta. Edit ma is aktív tagja a közösségnek: rendezvényeket szervez, illetve részt vesz azok lebonyolításában. – Fontos megtalálni az egyensúlyt a család, a karrier és a közösségi szerepvállalás között. Mindig is szerettem a harmóniát, azt, ha ezek nem elvesznek egymástól, hanem többletet adnak. Nem saját magunkért születtünk, fontos, hogy adjunk a közösségnek. Nem érzem a határt férfi és nő között, mindannyian emberek vagyunk, a hibáinkkal és az erényeinkkel együtt. A család soha nem hátráltatott, hanem erőt adott ahhoz, hogy minden területen helyt tudjak állni – mondta Edit. Felidézte azt az időszakot is, amikor néhány évvel ezelőtt az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola bezárásának veszélye fenyegette a közösséget. – A községi képviselő-testület tagjaként fontosnak tartottam, hogy kiálljak az ügy mellett. Bebizonyosodott, hogy mit jelent az összefogás ereje, hiszen az intézményt végül nem zárták be – zárta gondolatait.
A Mindennapi hősnőink elnevezésű rendezvényt a Vajdasági Magyar Szövetség Női Fórumának óbecsei szervezete, valamint a Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fórumának óbecsei szervezete valósította meg. Az est moderátora Sétáló Tímea, a VMSZ Női Fóruma óbecsei szervezetének elnöke volt.
– Ma este Óbecsén a Mindennapi hősnőink elnevezésű rendezvénysorozat harmadik állomásának adtunk otthont. Három olyan nővel találkozhattunk, akik a közéletben, a munkájukban és a családjukban egyaránt helyt állnak. Azért hívtuk meg őket, mert bár különböző generációkat és életszakaszokat képviselnek, mindaz, amit ma megosztottak velünk, tulajdonképpen bármelyikünk életútjáról szólhatna. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen kihívásokkal találkoznak nőként, honnan merítettek erőt, és miként egyensúlyoznak a család, a karrier és a közösségi szerepvállalás között. Az egyensúly ott kezdődik, hogy merjük felismerni: nem kell minden pillanatban mindenben tökéletesnek lennünk. Vannak időszakok, amikor a család kerül előtérbe, máskor a hivatás vagy a közösségi szerepvállalás kap nagyobb hangsúlyt. A tudatosság abban rejlik, hogy figyelünk a saját határainkra, energiánkra, és elfogadjuk a változást mint természetes folyamatot – fogalmazott Tímea.
Nyitókép: Nákity Szekrény Anetta, Györe Decsov Emese és Szilágyi Edit személyes tapasztalataikat osztották meg a közönséggel (Fotó: Kancsár Izabella)
