Harminc év, egy dallam

Torontálvásárhelyen 30. alkalommal rendezték meg a VIVE-t, a magyar nóták és csárdások fesztiválját. A jubileumi estnek a helybeli József Attila Művelődési Otthon nagyterme adott otthont, ahol a fesztivál korábbi éveinek legsikeresebb énekesei léptek színpadra. A rendezvény a felhőtlen örömzenélés jegyében telt, miközben a fellépők és a közönség együtt idézték fel az elmúlt három évtized legszebb pillanatait. A szervezők ezúttal is nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy megőrizzék Vitkay Gyula alapító, neves kántortanító zenei örökségét. A kerek évforduló alkalmából azonban szakítottak a fesztivál hagyományos versenyformájával. 
Horti László torontálvásárhelyi szervező elmondta, hogy a jubileumi gálaműsorra azok az előadók kaptak meghívást, akik egykor az amatőr kategória győzteseként éppen a VIVE színpadán indították el a zenei pályafutásukat. 
‒ Tizenhárom énekes vállalta a fellépést, mások külföldi tartózkodásuk vagy egyéb elfoglaltságuk miatt nem lehetnek most itt. De bátran kijelenthetem: a legjobbak itt vannak – újságolta Horti László.
Bolyos Miklós, a VIVE fesztiváltanácsának elnöke 2018-ban, az Újvidéki Rádió népzenei szerkesztőségének tagjaként kapcsolódott be a munkába. A 2021-es, 25 éves jubileumi gála után a tanács a teljes megújulás mellett döntött, ekkor kérték fel őt az elnöki posztra. 
‒A legfontosabb célom az volt, hogy ezt a tradicionális műfajt átültessük a XXI. századba, és egy picit fiatalítsunk a közegen. Elértük, hogy a fesztivált a létező legjobb profi zenészek kísérjék, a sikeres pályázatoknak köszönhetően pedig a legmodernebb hang- és fénytechnikát biztosítsuk a színpadon. Megadtuk a rendezvénynek azt a zenei és külső minőséget, amit a műfaj megérdemel. Felvettük a kapcsolatot a régi énekeseinkkel, és újakat is kerestünk. Sokan közülük éppen most reaktiválódtak, például azért, mert elérték a nyugdíjkorhatárt, így hétfőn már nem kell munkába sietniük, és szívesen rááldozzák a hétvégéjüket a torontálvásárhelyi felkészülésre – magyarázta Bolyos Miklós.

A fesztiváltanács elnöke arra is kitért, hogy a másik nagy küldetésünk a vajdasági dalszerzők és szövegírók felkutatása volt. 
‒ Ebben a műfajban sajnos már nagyon kevesen alkotnak Vajdaságban, de az elmúlt öt évben így is számos új magyar nóta született, amelyeket itt mutattunk be. Sokan ugyan hiányolják a régi, napokig tartó nótatáborokat, de a mai világban ez már nem reális elvárás: sem a zenekar többnapos finanszírozása, sem az énekesek elszállásolása nem oldható meg könnyen. Mi inkább arra fókuszáltunk, hogy egy magas színvonalú, vajdasági szintű fesztivált hozzunk létre – tette hozzá Bolyos.
Vitkay Kucsera Ágota operaénekes, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára, Vitkay Gyula dédunokája háláját fejezte ki a VIVE szervezőinek, hogy így ápolják és őrzik meg dédnagyapja emlékét, aki az Osztrák–Magyar Monarchia idején alkotott; a magyar nóták és csárdások mellett operetteket és komolyzenei darabokat is komponált, amelyekkel díjakat is nyert. 
‒ Csodálatos érzés itt lenni. Hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy előadhatom a szerzeményeit, a mai gálán ráadásul Vitkay Ilona, a nagymamám egyik gyönyörű dalát is elénekelhetem. A Ne hagyd el a földet, ahol a bölcsőd ringat éppen arról a hazaszeretetről szól, amelyet a dédnagyapám a Megfordítom kocsim rúdját című klasszikusában is megfogalmazott: az ember külföldön, idegenben nem találja önmagát, a szívünk mindig idehaza, a Tisza-parti gyökereinknél ver a legszebben. Rendkívül otthonos, meleg a hangulat, és külön ajándék, hogy élő zenekari kísérettel énekelhetünk – magyarázta Vitkay Kucsera Ágota.
Vitkay Kucsera Ágota felvezetője után a gála egy félórás blokkal folytatódott, amellyel a szervezők Beretka Szénási Eszter torontálvásárhelyi szövegíró munkássága előtt tisztelegtek. Ő az egyetlen olyan alkotó, aki a legelső fesztivál óta minden egyes alkalommal új szövegekkel gazdagította a műsor repertoárját.
‒ A környezetemben élők indítottak el az utamon: biztattak, hogy a verseim után próbáljam megírni az első nótaszövegeimet is. Volt egy végtelenül kedves zeneszerzőm, aki elmagyarázta a műfaj szabályait és felépítését. Büszkén mondhatom, hogy a szövegeim egyidősek magával a fesztivállal. Az elmúlt harminc évben sok lépcsőfokot megmásztam, és minden alkalommal igyekeztem a legtöbbet kiadni magamból. A magyar nóta valódi értelmét és súlyát akkor értettem meg igazán, amikor a saját soraimat hallottam visszhangozni a színpadról. Mindig arra törekedtem, hogy szülőfalum, Torontálvásárhely régi történeteit és képeit vessem papírra. Elég volt egyetlen benyomás – egy szélmalom, a templomtorony vagy egy jegenyesor –, és már össze is állt a szöveg. Végtelenül büszke vagyok arra, hogy minden egyes nótámban a szülőfalum egy-egy fája, egy-egy levele rezdül meg – fogalmazott Beretka Szénási Eszter. 

A rendezvényen Szunyog Tibor, Kotroba Júlia, Osztermann Emma, Mezei Mónika, Morvai Melinda, Guzsvány Izabella, Bíró Ferenc, Molnár Csíkos Gábor, Szabó Dékány Zsófia, Lapcsevics Jovica, Mezei Szimóna, Cseszák László, valamint Juhász Gábor lépett fel.
Juhász Gábor gyerekkora óta szereti a magyar nótát; olyan családból származik, ahol anyai és apai ágon is mindennapos volt a zeneszó, a hétvégi összejövetelek elmaradhatatlan kellékeként. Bár később a népzene felé orientálódott – saját bevallása szerint – a csárdások iránti szeretete megmaradt.
‒ Körülbelül öt-hat éve kezdtem el saját szerzeményeket küldeni a VIVE fesztiválra. Miután több nótámat is díjazták, a barátom és zenésztársam, Bolyos Miklós addig biztatott, míg két évvel ezelőtt végre én magam is színpadra léptem énekesként Torontálvásárhelyen. Azóta rendszeresen visszajárok. Hálás vagyok a szakmai elismerésekért: kaptam már díjat a legjobb szövegért és a legjobb zeneszerzésért is. Ezek a pozitív visszajelzések adtak löketet ahhoz, hogy a mostani, 30. jubileumi gálaműsoron kizárólag saját szerzeményeket – saját szövegű és dallamú nótákat – adjak elő. Úgy gondolom, ha ezek a dalok megszülettek, akkor élniük is kell, a VIVE pedig a létező legjobb fórum a bemutatásukra – mondta Juhász Gábor.

Cseszák László gyerekkora óta foglalkozik zenével, énekléssel és zeneszerzéssel. A Vitkay Vetélkedőn legelőször 2001-ben vett részt, ahol azonnal egy második díjat sikerült elnyernie.

– Azóta rövidebb-hosszabb megszakításokkal, de az utóbbi években már rendszeresen visszajárok, mert nagyon szeretem az itt folyó szakmai munkát. Harminchat éven át vezettem lakodalmas zenekart, így a nóták szeretete, ápolása és népszerűsítése gyakorlatilag az egész életemet végigkísérte – közölte Cseszák László.
A torontálvásárhelyi Szunyog Tibor nótaszerző, szövegíró, dalszerző, énekes számára a magyar nóta a szíve csücske, ebben találta meg önmagát. Kiemelte: a nótában az ember el tudja mesélni a saját életét a gyerekkorától a mai napig; nem versben, hanem csodálatos dallamokban. 
‒ Örülök, hogy itt lehetek a 30. jubileumon. A kezdetekkor a VIVE még egy többnapos, nótatáborral egybekötött rendezvény volt, ahol az Újvidéki Rádió zenekara kísért bennünket. Azóta sajnos sok kiváló zenésztársunk és prímásunk elhunyt, így most egy komoly átmeneti periódusban vagyunk, de a fesztivált mindenképpen tovább kell vinnünk. A rendezvénynek alkalmazkodnia kell a XXI. századhoz, különben elenyészik. A jubileum után azonnal le kell ülnünk a bizottsággal a tárgyalóasztalhoz, mert gyökeres változásokra van szükség három területen. Olyan állandó zenekari háttér kell, amelyben az énekesek vakon bízhatnak. Egy profi zenekar a bizonytalanabb előadónak is magabiztosságot ad a színpadon. Második lépésben meg kell találnunk az utat a legfiatalabb generációhoz, mert utánpótlás nélkül nincs jövőnk, végezetül pedig ki kell tágítanunk a rendezvény határait a tágabb Kárpát-medencére. Egy nemzetközi státusz nagyobb presztízst, több jelentkezőt és komolyabb támogatási forrásokat biztosítana a rendezvény fenntartásához – magyarázta Szunyog Tibor.
A rendezvény a torontálvásárhelyiek himnuszaként ismert Kéknefelejcs... kezdetű nótával fejeződött.