A hét közepén, a tavalyi tiszavirágzáshoz képest kéthetes késéssel kezdődött a Tiszán az ilyenkor, júniusban szokásos kérésznász, a tiszavirágok kirajzása, a három évig tartó fejlődési ciklusuk zárójelenete, amely a napokban szombaton és talán még vasárnap is tömeges rajzás formájában figyelhető meg az árhullám levonulása után lecsillapodott szőke Tisza egyes szakaszain.
Ott, ahol a sodrás magával viszi az iszapot, a kérészek meg tudnak élni. A lárvák az agyagos mederbe befúrják magukat, és fokozatosan növekedve, három év lefogása alatt akár tizenötször is vedlenek, majd egy meleg júniusi késő délután felúsznak a folyó sötét mélységéből a ragyogó csillogásba, a fényre, hogy mielőbb párt találva maguknak, még a földi küldetésük befejezése előtt gondoskodjanak a következő generációról. A sok ezer megtermékenyített tiszavirágpete a sötét mélységbe merül, hogy újabb három év elteltével ugyanilyen látványos nászrepüléssel a felszínre törve, karcsú, selymes virágra emlékeztető, kavargó násztáncba kezdjen, és az évezredeken át változatlan forgatókönyv szerint fejezze be e világi küldetését.
A magyarkanizsai önkormányzat a Tisza virágzásához kötötte az igencsak elszaporodott vérszívó szúnyogok szervezett, légi és földi vegyszeres irtását. Kivárták a tiszavirágzás lezajlását, ezért néhány napig még tűrniük kell a szúnyogok milliárdjainak meg-megújuló rohamait, amiért kárpótlásul ma és holnap (szombaton és vasárnap) a kora esti órákban még gyönyörködhetünk a kérészek látványos nászrepülésében.
Az áradásos, az úgynevezett májusi, június elejei zöldár levonulásának elhúzódására volt már példa a korábbi években is. A tiszavirágzás kezdete az elmúlt két évtized tapasztalati alapján egészen június utolsó hetéig elhúzódhat. Tizenegy éve, 2008-ban a magas vízállás és hideg víz miatt ugyancsak június 20-án kezdődött a tiszavirágzás.