Közepesen jó almatermés

Varnyú Zoltán horgosi gyümölcsész, sok más társához hasonlóan, egyre kevesebb almát termel. A horgosi vidék köztudottan jó almatermő rész, az innen származó gyümölcsöt keresték is mindig a piacon. Most sincs ez másképp, viszont az időjárás változásával sok más is változott. A gazdák is azt nézik, hogy olyat termeljenek, ami kifizetődő, ami kevésbé vízigényes, jól tűri a forróságot, a tűző napot. Magyarán, alkalmazkodnak a klímaváltozáshoz a megélhetés miatt. Sok minden változik, de az nem, hogy a horgosi alma ízletes, egészséges, és természetesen azért a legjobb, mert a miénk, nálunk terem, nem utazza be a fél világot, mire eljut a fogyasztóhoz a termőföldről.

Nemrég olvastam valahol, hogy egy nagyon messzi tájon hálából egy almát kapott ajándékba a jótevő a helyiektől. Gondosan óvták, papírba csomagolták, és azt mondták neki, hogy olyan kincset adnak, amit ők féltve őriznek, mert ez csodagyógyszer. Ez pedig az alma volt. Az európai férfi megköszönte, és ámulva látta, hogy míg ők az almát csodaszernek, gyógyító elixírnek tartják, addig mi ugyanezt hisszük azokról a gyümölcsökről, amelyek tőlünk távol teremnek, és drágán jutunk hozzájuk. Az almát tehát igenis meg kell becsülni, nemhiába kötődnek hozzá szólások, közmondások is, jótékony hatása vitathatatlan. Tudták ezt őseink is, és tudjuk most is, ezért becsüljük meg napjainkban is ezt a gyümölcsöt, addig, míg van.

Varnyú Zoltán már régóta foglalkozik almatermesztéssel, és próbál alkalmazkodni a kor kihívásaihoz.

– Hét hektáron gazdálkodom, és ennek a héthektárnyi területnek régebben nagy része almás volt, de az utóbbi években csökkentettem azt, helyét más gyümölcsök vették át, mivel évek óta nem igazán kifizetődő termeszteni. Most birsből van a legtöbb, aztán kajsziból, majd egy kevés őszibarack. Azokon talán nagyobb a haszon. A gazdaságunkat még a nagyapám alapította, édesapám átvette, majd a kertészeti egyetem befejezése után én kezdtem el gazdálkodni, először főállásban, majd pár év után munkahely mellett – mesélte Zoltán.

– Almákból van idared, mucu, jonagold, sárga delisesz, granny smith és néhány nyári fajta. Az idei termés nem lesz kiemelkedő, sajnos a tavaszi fagyok most még az almát is érintették, így egy jó fél termést tudunk majd betakarítani. Főleg a jonagoldból és a mucuból lesz nagyon kevés – sorolta Zoltán, aki épp az alma betakarításának kellős közepén tart.

– Az időjárás idén sem volt a barátunk, sajnos az említett tavaszi fagyok után a szárazsággal is meg kellett küzdenünk. Locsoltunk szinte egész nyáron, anélkül már lehetetlen a termelés – fogalmazott a termelő, aki azt is elárulta, hogy a vegyszer is velejárója a termelésnek.

– Permetezni sajnos minden évben nagyon sokat kell, főleg az almát, ez nagyjából 22–25 alkalmat jelent. Mindig megtámadja valamilyen kártevő vagy gombabetegség. Viszont az idei alma minősége jónak mondható, annyira nem tett kárt benne a meleg nyár, mint például tavaly, amikor szinte megsültek a fán. Az elmúlt években sajnos gond volt az értékesítéssel is, mivel az orosz piac gyakorlatilag megszűnt. Idén, mivel átlagosan mindenhol kevesebb az alma, talán nem lesz gond az értékesítés, legalábbis ezt reméljük mi, termelők – magyarázta Zoltán, de ez természetesen még a jövő zenéje.

– Most az ára egyelőre jobbnak ígérkezik, mint eddig, de a mennyiség meg jóval kevesebb – szögezte le a termelő. Elmondta azt is, hogy régebben csak a kiváló, első osztályú almát érte meg termeszteni, az ipari vagy az úgynevezett léalma ára mindig nagyon alacsony volt, most pedig ez a trend változni látszik. Úgy látja, nagyobb az igény a léalmára, kisebb költséggel jár az előállítása, és az ára is sokkal jobb, mint korábban.