Nekünk Horgoson kettős ünnep ez a mai nap, a település születésének napját és a március idusán kitört forradalmat ünnepeljük ma – ezekkel a szavakkal kezdte alkalmi beszédét Vass Zoltán történészhallgató Horgoson a Kossuth Lajos utcában lévő emléktáblánál.
A falu újkori születését pontosan tudják datálni, többek között Nagygyörgy Zoltán régiótörténész lelkiismeretes munkájának köszönhetően: 1771. március 11-ére. Ez a dátum szerepel ugyanis azon az oklevélen, amellyel Mária Terézia magyar királynő kötelezi Kárász Miklóst, hogy települést hozzon létre a birtokán.
– A Felvidékről idetelepült őseink valódi pionírok voltak. Affajta hősök, amilyeneket az amerikai telepesekről szóló filmekből ismerhetünk. A jobb élet reményében költöztek néhány száz kilométert délre. A török kor és a felszabadító háborúk óriási területeket tettek lakatlanná, végeláthatatlan pusztává. Őseinknek egy ilyen környezetből kellett élhető kultúrtájat létrehozni. Szívós munkával virágzó tájat hoztak létre, rövid idő alatt megszelídítették a rakoncátlan homokot is, ami majd egy évszázaddal később oly híressé tette Horgos nevét. Szívós, kemény munkával Horgos a szőlő, a bor és a paprika hazájává vált. Sajnos, ez már csak történelem. Ma már Horgoson alig terem paprika, alig készül bor, alig van valamink, ami híressé tenne bennünket. Ha méltóak akarunk lenni őseink örökségéhez, akkor vissza kell találnunk arra az útra, amivel ők egykor híressé tették a falut. Nem azt kell keresnünk egymásban, hogy mivel köthetünk a másikba, hanem hogy miben segíthetünk – mondta köszöntőjében Vass Zoltán.
– Másik születésnapot is ünneplünk ma: a modern értelemben vett magyar nemzet születésének napját – tette hozzá.
– 1848. március 15-ét joggal nevezhetjük a modern magyar nemzet születésnapjának. Az e napon kitört forradalommal válhatott a Magyar Királyságban élő minden magyar ember a magyar nemzet tagjává. Innentől már nem a nemességet értjük a fogalom alatt, hanem a mai értelemben vett nemzetet. Hajlamosak vagyunk a legtöbbet az elbukott szabadságharcról beszélni, de beszéljünk a forradalom kezdetéről, amikor még nem kellett fegyverekhez nyúlni. Beszéljünk arról a forradalmi vívmányról, ami eltörli a jobbágyságot, s végképp felszámolja ezzel a középkort, gazdasági értelemben egyetlen tollvonással vezeti be az országot az újkorba. 1848 márciusának idusa elindítja az országot a modern polgári fejlődés útján. Megszületik az első felelős kormány, megszületnek az első felelős törvények, amik ellen a bécsi udvar később háborút indított, s bár a fegyverek erejével sikerült megfékeznie az átalakulást, de visszafordítani már nem tudta. A felzárkózás az akkori fejlett világhoz már nem sokat váratott magára – kellett ehhez a márciusi ifjak bátorsága! Kellett a korszak vezetőinek a bölcsessége, majd később a szabadságharc ismert és névtelen hőseinek áldozatvállalása. Jobbá akarták tenni hazájukat, és ezért cselekedni is készek voltak. Ha kellett, meg is haltak érte. Nekünk, kései utódoknak már nem kell halni közösségünkért, de élni érte meg kell tanulnunk! – mondta ünnepi beszédében Vass Zoltán.
Miután a magyarkanizsai önkormányzatnak, a horgosi helyi közösségnek és vendégeinek, a VMSZ helyi szervezetének és helyi egyesületeknek a képviselői elhelyezték a megemlékezés koszorúit a Kossuth utcai emléktáblánál, a rendezvény a templomkertben folytatódott. Itt Gutási Ákos plébános kérte az Úr áldását, majd a Kárász család kriptája előtt is elhelyezték a tisztelet virágait.
A rendezvényt a Bartók Béla Közművelődési Egyesület asszonykórusának, a Pöttöm színpad tagjainak és az általános iskola diákjainak a fellépése tette ünnepélyesebbé.
