A múlt szombaton a bezdáni helyi közösségben bemutatták Dr. Balla Ferenc–Dr. Balla István Az egykori bezdáni zsidó hitközség nyomában című helytörténeti kiadványát. A kötet a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság jelentette meg, és a topolyai Panonia-Print Kft. nyomdában készült. A kötetet Besnyi Károly szerkesztő és Pastyik László méltatta, rövid tartalmát pedig dr. Balla István társszerző ismertette. Többek között elmondta, hogy a bezdáni zsidó hitközség 160 évet élt. Népessége 1848-ban volt a legszámosabb, 291 fős. A következő évtől kezdve a zsidók lélekszáma fokozatosan csökkenni kezdett. A családok megtakarított pénzüket a legszívesebben vállalkozásokba és gyermekeik taníttatásába fektették. A zsidó közösségnek az Osztrák–Magyar Monarchiában nemcsak több száz katasztrális hold földdel rendelkező birtokosai, hanem jeles vállalkozói és orvosai is voltak. A kis létszámú zsidóság a nagyobb lélekszámú magyar közösségbe beilleszkedve hozzájárult Bezdán anyagi és szellemi javainak gyarapításához, miközben megőrizte hagyományait és vallási identitását. A zsidók beszélt nyelve a 19–20. század fordulóján már a magyar volt. Bezdánban a zsidó közösség a helyi magyarság részének számított, 1944 tavaszán tagjainak száma 60 körül volt. A németbarát magyar kormány rendeletére deportálták őket. Többségük az auschwitzi haláltáborban pusztult el. A vészkorszak áldozatainak száma 40 és 50 között lehetett. Bezdánban ma egy zsidó sem él. Az egykori zsidó hitközség legfontosabb, fennmaradt tárgyi emléke, temető, amely sajnos gondozatlan. Félő, hogy a sírkert anyagiak híján és érdektelenség miatt a természetes enyészetnek esik majd áldozatul.
