A Zacsekpetivel arról spekuláltunk a napokban, hogy ki kellene használni a Duna irtó alacsony vízállását, és átúszni, hogy aztán, ha már nagyok leszünk, eldicsekedhessünk vele, hogy mi már kiskölökként keresztülszeltük a nagy folyót! Azt hallottam, hogy a Duna egyes részein a folyómeder közepéig zátonyok vannak, sőt néhol állítólag többé-kevésbé át is sétálhatunk a túlsó partra! Noviszádon némely csónakok meg kishajók szárazon maradtak, mert elfogyott alóluk a víz. No de mindez még semmi! Az alacsony vízállás miatt a napokban rejtélyes cuccok kerültek elő a Dunából: második világháborús fel nem robbant bomba, meg egy csaknem kilencven éve elsüllyedt hajó! Meg is mondtam a zősöknek, hogy a Zacsekpetivel úgy döntöttünk, elmennénk a Kövesbe vagy a Horgász-szigetre szétnézni meg pecázni.
– Ki tudja, mi minden kerül még elő a folyó mélyéről! – lelkendeztem.
– Te minek örülnél a leginkább, Tepisti? – érdeklőde atata.
– Mivel a kívánságokat teljesítő aranyhalacska biztos elhúzott mélyebb vizekbe – töprengtem –, nem haragudnék, ha sikerülne kiemelni egy sellőt.
– Ugyan mit kezdenétek egy kis hableánnyal?! – kérdé az öreglány.
– Megkérnénk, hogy mondjon izgi történeteket arról a világról, amelyből érkezik.
– Az egy másik messe, Tepisti! – világosíta föl a fater.
– Ha jó sejtem, azokban nem horgásznak és hajókáznak, hanem tevegelnek egyik pontból a másikba – fűzé hozzá amama.
– Hallod, Tematild – csóválá a fejét az öreg –, ahogy elnézem ezt a fránya éghajlatváltozást, nem csodálkoznék, ha hamarosan felénk is megjelennének az utakon az utasszállító tevék!
– Egyáltalán nem kizárt, Tegyula, hogy tevékre cserélik majd a regisztrációköteles elektromos bicikliket meg a balesetveszélyes elektromos rollereket – közlé a muter.
– Sok előnye van a tevének, Tematild, például egy hétig képes dolgozni úgy, hogy nem iszik – okoskoda atata. – Erre mondaná az egyik munkatársam, hogy ő meg egy hétig tud úgy inni, hogy ne dolgozzon!
– Mókás alak lehet ez a te kollégád, Tegyula – csipkelőde az öreglány –, az a tény azonban, hogy a folyóink szép lassan felisszák magukat, már uopste nem annyira vicces.
– A környezetnek sem tesz jót az alacsony vízszint, a szomjas földet sem lehet a kellő mértékben öntözni a folyóból, no meg a folyami áruszállítás is akadozik – sorolá a fater. – A Duna alacsony vízállása miatt nehezebben zajlik a kőolaj-import, mivel a hajók csak 30 százalékos kapacitással tudnak közlekedni. Marad a teherautó meg a vasút, de az nem elegendő, ráadásul jóval drágább, ami kihatással van az egyébként is magas árakra.
– Felénk már hajókázni sem lehet – incselkede amama. – Úgy látszik, annak, aki ringatózni szeretne a hullámzó vízen, el kell mennie a tengerre.
– Ott sem lehet azért mindenhol – figyelmezteté az öreg. – Ott van például az a sokat emlegetett Hormuzi-szoros, ahol nemigen engedélyezik mostanság, ami úgyszintén kihat az olajárakra!
– Ne is emlegesd, annyi szörnyű hír érkezik onnan, hogy lassan egy életre elvette a kedvem a hajókázástól – hüledeze a muter. – Bár a repüléssel sem állok sokkal jobban, pláne azóta, hogy nemrég egy repülőgépen kitört az egyik ablaküveg, s a hiperhuzat majdnem kiszippantotta az ott ülő utast.
– Látod, Tematild – ragadá meg az alkalmat atata –, nem véletlenül mondogatom én már évek óta, hogy csak oda érdemes menni, ahová kerékpáron is el lehet jutni.
– Azért túlzásokba sem kell esni, Tegyula – inté őt az öreglány –, létezik kocsi, autóbusz, vonat, ami elvisz oda, ahová szeretnéd, így a tengerpartra is.
– Vanni van, csak, mint utaltam rá, világszerte egyre drágább bele az üzemanyag – jegyzé meg a fater –, többek között az emlegetett szoros térségében zajló csihi-puhi miatt is.
– A héten kiderült, hogy az akciózgatás a Perzsa-öbölben az amcsiknak eddig 37,5 milliárd dollárjába került! – ismerteté amama.
– Mondjuk én okosabb dolgokra is el tudtam volna költeni azt az összeget rakétahajigálás helyett – zsörtölőde a Zacsek. – Élelmezésre, különféle katasztrófák következményeinek az enyhítésére, egészségügyre, környezetvédelemre, no meg oktatásra, tudományra, kultúrára...
– A biztonság mindenekelőtt! – élcelőde az öreg. – A ruszkiknak is ez volt a mottójuk négy évvel ezelőtt, most meg már hetek óta nem csillapodik náluk a helyzet az üzemanyaghiány körül, a zemberek hosszú sorokban állnak a kutak előtt. Minden jel arra utal, hogy ott is kezdik érezni az ukrajnai csihi-puhi áldatlan hatását.
– Képzeljétek, azt olvastam, hogy a kínaiak már a Putykó utáni Oroszországra készülnek, az irányban tapogatóznak, ki lehetne a ruszki nagyfőnök utódja, és a lehetséges új orosz vezetővel igyekeznek építeni a kapcsolatokat – számola be a muter.
– Állítólag a Putykó népszerűsége úgy zuhan honfitársai körében, mint az argentin fociválogatotté az elveszített vébédöntő után – tudatá a Zacsek.
– Szó mi szó, az argentinoknak sikerült nyolc mérkőzés alatt a focirajongók zömének körében fokozott ellenszenvet ébreszteni – értékelé atata. – Arra az ocsmány viselkedésre pedig, amit a döntő mérkőzés után produkáltak, nincs magyarázat.
– A gaucsók nemcsak a taktikát, de még a sportágat is eltévesztették! – bólogata a Zacsek.
– Négy évvel ezelőtt megmutatták, hogy nem tudnak méltó módon nyerni, most pedig, hogy veszteni sem! – állapítá meg a fater.
– No de a Trampli sem hagyta rendesen ünnepelni a spanyol válogatott csapatot a megérdemelt tornagyőzelem után, hanem ott kotnyeleskedett körülöttük, hogy még egy rendes képet se lehessen készíteni, amelyen ő nem látszik – heccelőde a Zacsek.
– Az ámerikai főseriff irtó nehezen tudja elviselni, ha valami nem róla szól! – kuncoga az öreg.
– Egy gondolat még a foci vébéről – mondá a Zacsek. – Úgy hírlik, hogy az első labdarúgó-világbajnokság századik évfordulójának tiszteletére, a 2030-as vébén már 64 válogatott vesz részt!
– Az már nem is focitorna lesz, hanem tömegcirkusz! – szögezé le atata.
– Helló, srácok! – kurjantá el magát az öreglány. – A focivébé véget ért, tessék egy kicsit mással is foglalkozni. Hallottatok-e valamit arról, hogy mikor megyünk szavazni?
– Attól tartok, hogy erre a kérdésre ebben a pillanatban még a víznéző asszony sem tudna válaszolni, zomzédasszony! – sóhajta a Zacsek. – Felénk a választások napjának találgatása körüli huzavona nemzeti sportnak is elmehetne.
– A Vučko a napokban azt mondta, vélhetően előbb majd a kormányosék mondanak le, amit követően kiírja a parlamenti választásokat, majd néhány napon belül, legkésőbb két hét múlva ő is benyújtja lemondását – részletezé a fater.
– És még azt is bejelentette a zállamfő, hogy saját autójával járja majd az országot, és „egyszerű polgárként” vesz részt a közelgő parlamenti választási kampányban – egészíté ki az infót amama.
– Ő lesz majd a magányos sofőr, elhagyatott utas a forró őszben, az aszfalt királya egy hosszú kampány idején – merenge a Zacsek. – Lelki szemeim előtt látom a leendő szalagcímeket!
– Ha nem tudnám, hogy még semmiféle választás nincs kiírva, a sokasodó össznépi sátoros ünnepélyek láttán azt gondolnám, hogy már nagyban zajlik a kampány! – tűnőde az öreg.
– Olyan tájékozottnak tartod magad, Tegyula – piszkálóda a muter –, de azt, úgy látszik, eddig mégsem tanultad meg, hogy nálunk a kampány sosem ér véget, és szinte mindennek, amit a politikusok tesznek, kampányjellege van.
Pistike, kampánymessék helyett sellő-históriákat hallgató kis ho-ho-horgász
